Írások » Írások »

Amikor az embert megérinti a halál szele, főleg ha többször is, sok mindent másképpen lát. Szóval, amikor az ember érzi a halál közelségét és megtapasztalja létezését, onnantól kezdve más perspektívában látja a világot. Rájön, hogy más dolgok fontosak az életben, mint sok ember szerint. Rájön, hogy semmit nem visz el magával a Földről csak a szeretet a szívében, a lelkében. Rájön, hogy millió apró csoda vesz körül minket. Sajnos ezt, sok ember nem veszi észre...

Amikor az emberek hajlandóak félretenni önös szándékaikat, céljaikat, amikor képesek a másik embert maguk elé helyezni és nem kihasználni, és képesek önzetlenül segíteni egymásnak/embertársaiknak, és képesek önzetlenül szeretni egymást/embertársaikat, akkor eljöhet egy jobb Világ, ahol az emberek szeretetben élhetnek egymással és egymás mellett...

Ígértem egy másik történetet, ami szintén velem történt meg gyerekkoromban. Sajnos nem éppen vidám történet, de el lehet rajta gondolkozni, hogy milyen furcsa is az élet. Egy kis előzményt is írok hozzá, hogy jobban érthető legyen.

A világon több fő vallás van, mint például a Keresztény, Zsidó, Buddhista, Hindu, Muszlim (Nem feltétlenül ebben a sorrendben. Az olvasó döntse el a sorrendet, saját megítélése szerint) és egy valláson belül is vannak különbözők. Például a Keresztény valláson belül van Görög Katolikus, Római Katolikus, Ortodox Katolikus, Protestáns, Református stb. és sorolhatnám tovább a sort a többi fő valláson belül is. De igazából nem erről akarok írni, hiszen ha valakit érdekel, akkor utána tud nézni.

Én úgy gondolom, hogy a hit reményt ad és erőt. A hit reményt ad, amikor kilátástalannak látjuk a helyzetünket. Mert a remény egyetlen pici szikrája segít abban, hogy szebbnek lássuk a holnapot, a jövőt és merjünk bizakodni. A hit erőt ad, amikor már úgy érezzük, hogy nem bírjuk tovább. Olyan hatalmas erőt képes adni, amit sokszor józan ésszel fel sem foghatunk. Igazából akkor tapasztalja meg az ember, amikor a legborzalmasabb helyzetben van, és nincs más, ami erőt adjon, és nincs más, amibe kapaszkodjon csak a hite. Amikor nincs senki és semmi, ami segíthetne. Ekkor kapaszkodik legjobban az ember a hitébe.

Leírok egy nagyon személyes történetet, ami velem történt meg. Miért írom le? Mert akkor ott fogadalmat tettem, hogy nyilvánosan közzéteszem, ha túlélem és talpra állok. Úgy gondolom, itt az ideje a fogadalmam teljesítésének. Tehát, íme, a történet.

Ez az írásom nem lesz sem vidám, sem romantikus, misztikusnak meg éppen nem mondhatnám. Pedig legszívesebben misztikus romantikus verseket, történeteket írok, kis humorral vegyítve, vagy a lélek rejtelmeiről, mélységeiről írok, mert az vagyok én. Ez egy fájdalmas valós történet, ami velem történt meg. Nem is tudom, hogy hol kezdjem, mert még mindig fáj az emléke, de úgy érzem, hogy le kell írnom. Talán ha leírom, megnyugszik a lelkem. Talán!

Hosszú évekig volt négy barátom és úgy éreztem, hogy igazi barátok. Nekem nagyon sokat jelentettek mind a négyen és külön-külön is. Ezért segítettem nekik, mert akkor azt hittem, hogy nagyon különleges emberek. Így utólag rá kellett jönnöm, hogy nem azok voltak.

Minden ember fontos, én így gondolom. Nem véletlenül születünk le a Földre. Minden embernek, léleknek meg van a saját életfeladata, amit el kell végeznie földi élete során. Teljesen mindegy, hogy nő vagy férfi, szegény vagy gazdag. Mindegy, hogy milyen vallású, bőrszínű, milyen képzettségű, mi a szakmája, hivatása. Legyen az egy családanya vagy orvos, stb. Mert ha a családanya nem neveli fel a gyermekét úgy, hogy egy csodálatos, szeretetre méltó, becsületes, intelligens ember legyen. Ha az orvos nem gyógyítja meg a gyerekeket, felnőtteket legjobb képessége szerint, akkor nem végezte el a feladatát, amiért leszületett a Földre. Ez kihatással van a többi ember életére. A lényeg az, hogy mindenki próbálja meg elvégezni a feladatát a lehető legjobban, legjobb képessége, tudása szerint. Hisz minden összefügg és összekapcsolódik, mint megannyi gyöngyszem.

Ma végig sétáltam a kertben és megnéztem minden fát. Több olyan is van, amit édesapámmal ültettünk közösen. Ennek húsz éve már, de mégis olyan mintha tegnap történt volna. Magam előtt látok minden pillanatot, ami akkor történt. Végig simogatom a fa törzsét úgy, mint akkor apa tette. Abban a mozdulatban hihetetlen érzések voltak, a természet iránti mély szeretete.

Tudták, hogy vannak olyan kultúrák, ahol az a szokás, hogy fát ültetnek egy gyerek születésekor, esküvőkor és nagyobb évfordulókon, vagy egy ház építésénél?

Gondolt-e már valaki arra, hogy milyen hatalmas az ölelés ereje. Nem szó szerint értem, hogy annyira megölelni valakit, hogy kiszorítjuk belőle a szuszt. Én arra gondoltam, hogy érzelmileg, lelkileg mennyire varázslatos ereje van az ölelésnek. Tiszta szívből, igazi érzelmek által vezérelve ölelünk magunkhoz valakit. Lehet ez szülői ölelés, testvéri, baráti, szenvedélyes-szerelmes ölelés. Esetleg egy szeretet teljes ölelés, amit akár vigasztalásra is használhatunk. Egy a lényeg, még pedig az, hogy amikor szív a szívhez (szívcsakra) érintkezik és a saját szeretetünket (szeretet energiánkat) éreztetjük azzal az emberrel, akit magunkhoz ölelünk. Megfigyelte már valaki, hogy a szerelmesek első találkozásaikkor, amíg ismerkednek egymással, addig nem ölelik meg egymást? Nem nyílnak meg, nem tárulkoznak ki és nem adják át magukat a másik embernek. Viszont amikor fellángol a szerelem, akkor kitárják a karjukat és a szívükhöz ölelik szerelmüket úgy, hogy a két szív egymáshoz érintkezzen (szív a szívhez). Úgymond érezzék egymás szívdobbanását.

Az elmúlt napokban elgondolkodtam. Azon gondolkodtam, hogy létezik-e olyan férfi és nő, aki nem vágyik a szeretetre, az igaz szerelemre. Hisz naponta több millió ember keresi a párját, mert vágyik rá, hogy szeressen és szeressék. Naponta több ezer párkapcsolat megy tönkre, mert menet közben rájönnek, hogy akivel együtt vannak, még sem olyan, amilyennek mutatta magát. A társától, kedvesétől nem kapja meg azt a gyengédséget, odafigyelést, szeretetet, amire vágyik. Miért kellene egy nőnek, egy férfinak egy olyan kapcsolatban végig szenvednie az életét, amiben boldogtalan, ahol nem működik semmi? Minden boldogtalan párkapcsolatban egy idő után valaki megbetegszik. Mert a lelki, érzelmi sérülések testi betegséget okoznak. Nagyon sok pszichológus és orvos alátámasztja ezt a kutatásai során.