Inspirációk » Idézetek » »

(részlet)

Egy zöld bokor alól egy tudós Csalogány

Énekét mintha csak még most is hallanám.

Hol tenorban dalol, hol meg szelíden altban,

A szopránt zengi, majd a basszust búgja halkan,

Aztán egyszerre mind a négyet, s a liget

Dalosait ének-versenyre hívja meg.

Egy másik csalogány, harminc lépésre onnan,

Ugyanígy válaszol rá egy gyertyánfa-lombban,

Majd vetekedve egy friss motettára gyújt,

Melyet titokban az egész télen tanult.

Az első ráfelel, pazaron fűzve édes

Trillát trilla után isteni énekéhez,

Futam futamra kel, s egész hajnalon át

Fölváltva zengi a két énekes dalát.

De néha, aki veszt, úgy hódol győztesének,

Hogy egyszerre szakad meg torkában az ének,

És keblében a szív. S ekkor a győztes

Karmesterré teszik tüstént a többiek,

S az tanítványait bűbájos énekekkel

Skáláztatja előbb sokáig kora reggel,

Majd mikor látja, hogy ebben már mesterek,

Oly leckét tanít, ami már nehezebb,

Azok meg lesve még azt is, hogy áll a szája,

Ismétlik szorgosan versről versre utána.