Írások » Napi történések »

Elgondolkodtam az embereken és a viselkedésükön, azon, hogy mi teszi őket boldoggá és miért viselkednek úgy, ahogy.

Vannak emberek, akik imádnak motorozni, mint ahogyan, én is. Hogy miért? Mert ez tesz boldoggá. A motorozás közben az ember, érzi a bőrén a szél simogatását, az arcán a nap melegét. A mellette tovasuhanó fák, bokrok, a feje felett elrepülő madarak, hihetetlen szabadságérzetet adnak. Ilyenkor az ember összeolvad a természettel, egyé válik vele. Ilyenkor érzi igazán az ember, hogy ő is a természet része. Együtt lélegzik a természet minden egyes legapróbb élőlényével, mint ahogy a Teremtő* megteremtette. De, nem is erről akartam igazán írni, hanem az emberekről. Tehát visszatérek az igazi mondanivalómhoz.

Eszembe jutott, hogy gyerekkoromban, amikor édesapámmal mentünk valahová együtt, a hosszú úton mindig beszélgettünk. Azt is mondhatnám, hogy az egész időt, míg odaértünk ahová elindultunk, végig beszéltük. Néztem a tovasuhanó tájakat, időnként apát nézegettem (szerettem nézni az arcát, a mozdulatait, a gesztikulációit, mert mindig megnyugtatott) ahogy vezetett és közben hallgattam, amit mondott nekem. Az egyik ilyen beszélgetésünk alkalmával szóba jött a lelkiismeret.

Egy pár napja beszélgettem az egyik ismerősömmel, aki nagyon különös dologra hívta fel a figyelmemet. Hogy mire? Arra, hogy az egyik közösségi oldalon megjelent rólam egy kép, amin én vagyok lefotózva az aurámmal. Kérdeztem tőle, hogy megtudná-e mutatni? Erre ő, elővette a fotót.

Egy jó ideje gondolkodom rajta, hogy leírom azt, amit a mostani írásomban olvashatnak. Kérdezhetnék tőlem, hogy miért? Az indokom az, hogy az utóbbi időben, időnként érdekes dolgokat hallok vissza, ami miatt úgy döntöttem, hogy tisztavizet öntök a pohárba. Szerintem sok emberrel fordul elő, hogy olyan dolgokat hall magáról vissza, ami nem igaz. Éppen ezért én úgy gondolom, hogy jobb, ha az ember őszinte a barátaival, ismerőseivel, környezetével, olvasóival, mert akkor nincs semmilyen félreértés vagy tévhit.

Az előző írásomban azt írtam, hogy eldöntöttem, hogy egy darabig nem írok fel a honlapomra, hanem a regény, vers és meseírással fogok aktívabban foglalkozni. Sajnos az élet úgy hozta, hogy most megint meg kellett változtatnom a döntésemet, és kénytelen vagyok ismételten eltérni attól, amit elhatároztam. Tehát, megint írok a honlapra. Most mi volt a kiváltó ok, hogy meg kellett változtatnom a döntésem? Szépen sorban leírom, mivel nem csak egy olyan dolog történt, ami miatt megváltozott az elhatározásom.