Írások » Napi történések » »

Miért írom a honlapot (website)? Magam miatt, mert olyan, mint egy virtuális napló. A barátaim, ismerőseim és azok miatt az ismeretlen emberek miatt, akik veszik a fáradtságot és elolvassák az írásaimat. Esetleg lefordítják a saját nyelvükre, bár a magyar nyelv szépségét, kifinomultságát, különlegességét, árnyaltságát, egyetlen egy fordító program sem adja vissza igazán (végig próbáltam a létező összes fordítóprogramot, hogy megnézzem a fordítást). Ennek a csodálatos nyelvnek hihetetlen nagy a szókincse. Nem hiába mondják a tudósok is, hogy a legkülönlegesebb, legkifejezőbb nyelv a Magyar. Félreértés ne essék, ezzel nem értékelem le a többi nyelvet. Azt írtam le, amit a tudósok állapítottak meg. Én úgy gondolom, hogy minden nyelvnek meg van a maga szépsége.

Visszatérve a lényegre, leírom a gondolataimat, érzéseimet és bízom benne, hogy azok az emberek, akik elolvassák, elgondolkoznak rajta. Talán ők is átérzik és észreveszik azokat, amiket én. Talán ők is azokat élik meg, amit én és rájönnek, hogy nincsenek egyedül. Megélik a boldogságot, örömöt, szerelmet, fájdalmat, betegséget, gyászt és még sorolhatnám. Minden ember átél, tapasztal, lát bizonyos dolgokat. Viszont, ha tudja, hogy nincs egyedül a tapasztalásaival, akkor a nehéz helyzeteket könnyebben éli meg, viseli el. Esetleg azt is meglátja, ami eddig természetes volt, vagy észre sem vette. Ha viszont olyanok olvassák, akik másképp látják a dolgokat, talán éppen ezért fognak elgondolkodni az írásaimon.

Észreveszik azokat az apró csodákat, amik körül vesznek minket. Hisz a mai rohanó világban az emberek lassan észre sem veszik az apró, lélegzetelállító csodákat. Például a természet szépségét. A csodálatos kék égen a hófehér bárányfelhőket, az ámulatba ejtő szivárványt nyári eső után. A tavasz szerelmes vibrálását a levegőben. A madarak trillázó énekét, a virágok bódító illatát, az eső koppanását, a szél susogását a fák között, a szellő simogatását. A hegyi patakok csobogását, játékos bujkálását a sziklák között. A tenger végtelenbe nyúló kékségét, halk morajlását és hófehér hullámait, ahogy lágyan végig fut a parton. A Nap vakító, melengető fényét, amitől az ember lelke boldogsággal telik meg. A csodálatos napsugarakat, amik áttörnek a felhők között. A romantikus naplementét, amikor az ég minden színben játszik és a Nap utolsó sugarai búcsút intenek a látóhatáron, jó éjszakát kívánva. Az éjszakai égbolton a misztikus Hold fényét, mely oly változó és szeszélyes, de éppen ettől különleges és csodálatos. A szikrázó csillagokat az égen, melyek fénye még mindig ott ragyog az égen, amikor a csillagok már nem is léteznek. Évszázadok múlva is ott vibrálnak és szórják fényüket, jelezve, hogy valamikor léteztek. Nyári éjszakán a tovasuhanó hullócsillagok ámulatba ejtő varázsa, mely oly sok szerelmest egymáshoz vezet. Mutatja nekik az utat egymás felé, hogy megtalálják a szenvedélyes szerelmet, mely a Mennyekig röpít. Mely olyan boldogsággal tölti el a lelket, mint semmi más a világon.

Bízom benne, hogy ezt a sok csodát mások is észreveszik. Viszont, ha eddig nem vették észre, ideje, hogy rácsodálkozzanak a természet szépségére. Hisz a körülöttünk lévő természet egy igazi csoda. A Teremtő lélegzetelállító, varázslatos alkotása, ahol minden egyedi és megismételhetetlen.

Bízom benne, hogy észreveszik a lényeget. A lényeg az, hogy az élet szép, még akkor is, ha nehéz. Történjen bármi, mindig jön egy új nap, amely új reményt ad. Mert a remény hal meg utoljára és a szeretet mindig erőt ad. (Debrecen, 2008. Március 01.)

♥ Nagy J. Gabriella ♥                                                            Debrecen, 2014. Február 20.