Írások » Napi történések » »
Nap Csodája - Esőcseppek Tánca
Ma elkapott egy hatalmas eső, egy igazi felhőszakadás. Lehúzódtam az út szélére a kocsival, mert nem tudtam tovább menni. Elővettem a füzetem és elkezdtem leírni a gondolataimat, amik éppen az eszembe jutottak. Apa mindig azt mondta, hogy legyen nálam egy füzet, hogyha eszembe jut valami, akkor azt azonnal jegyezzem le. Mert lehet, hogy később elfelejtem és sajnálni fogom az adott pillanat szép gondolatát, ihletét.
Amikor már mindent leírtam, elkezdtem figyelni az esőt, ami már nem szakadt úgy, mintha dézsából öntötték volna. Először csak azt hallottam, hogy kopog a szélvédőn és a kocsi motorház tetején. Amikor elkezdtem jobban összpontosítani az esőcseppek kopogására, hihetetlen felfedezést tettem. Minden egyes esőcseppkoppanás, egy semmihez sem hasonlítható ritmust adott. Amikor már annyira koncentráltam, hogy megszűnt a külvilág és csak az esőcseppek leérkezését láttam a szélvédőn, és az azt követő koppanást, rájöttem, hogy az eső olyan, mint egy megtervezett balett. Minden egyes koppanás egy koncert része volt, különböző ritmusban. Úgy, mint a zeneszerzők művei. Míg az esőcseppek szétfröccsenése egy tánckari koreográfia. Amikor kezdett alább hagyni az eső, és a felhők kezdtek szétoszlani, feltűnt az égbolton a nap aranyló sugara. Megvilágította a szétpattanó, szétfröccsenő esőcseppeket, és ezáltal millió apró tűzijáték játszott a kocsi szélvédőjén.
A távolban feltűnt egy hatalmas szivárvány az égen. Egy csodálatos félkör ívelt át az égbolton és a vörös, narancs, sárga, zöld, kék, ibolya és lila színekben pompázott. Ez zárta a koncert végét. Ezt a legjobb rendező sem tudta volna felül múlni.
Milyen csodálatos is a Föld nevű bolygó. Milyen kár, hogy sok ember nem áll meg egy pillanatra, hogy rácsodálkozzon a természet és az isteni mű csodájára.
♥ Nagy J. Gabriella ♥ Debrecen, 2014. május 19.
