Írások » Napi történések » »

Egy pár hete, valaki azt mondta nekem, hogy „Végre hazaérkeztél.” Ő és a kollégái sokat tettek értem és megmutatták, hogy vannak még olyan emberek, akik képesek önzetlenül segíteni másoknak, és önzetlenül szeretni. Nagyon büszke lennék rá, ha a barátaimnak mondhatnám őket, mert emberségből jelesre vizsgáztak. Ők nagyon közel állnak a szívemhez, ott vannak a szívem eldugott rejtekében, és ott is maradnak örökre, bármit is hoz az élet. Amikor rájuk gondolok, boldogság járja át a lelkem és ettől mindig jó kedvem lesz. Azt is mondhatnám, hogy érzem lelkük rezdülését és ők is az enyémet.

Van egy magyar művészcsapat, akiknek szintén sokat köszönhetek, mert részben ők is felébresztettek abból a furcsa, delejes álmomból, amit akkor éreztem, amikor egy „nem hazám fiai” csapatnak segítettem, nagyon hosszú ideig. Részben akkor döbbentem rá, hogy hazaérkeztem, amikor a „Varázsszavak” című gondolatomból (amit 2012. szeptember 23. írtam és kicsit később raktam fel ide a honlapomra) hallottam egy dalt, majd meghallgattam több dalukat is a csapatnak, és ráismertem pár írásomra (vagyis visszacsengtek a szavak, persze nem szó szerint, csak ihlet szintjén). Szóval, örülök, hogy segíthettem és sok sikert nekik a „Varázsszavak” CD-hez!

Visszatérve a delejes/elvarázsolt álmomhoz. Nem sajnálom, hogy segítettem a külföldi csapatnak (nem dicsekvésnek szánom), mert jó volt arra, hogy felismerjem milyen sok és sokrétű tudás van a birtokomban, (amit részben édesapámnak és az egyetemi tanár barátainak köszönhetek, és még valakiknek), és ezáltal megismertem a képességeimet, a korlátaimat. Igaz, hogy nagyon fájt az a tény, hogy soha nem ismerték el a segítségemet, bár nagyon jól esett volna, hisz hosszú évekig, vagyis majd tíz évig használták a tudásom és az ötleteimet. Igaz, hogy önzetlenül segítettem, de úgy gondolom, hogy ennyi idő után megérdemeltem volna, hogy elismerjenek és felvállaljanak mint segítőt és ötletgazdást. Már túltettem magam rajta, és éppen ezért most írok róluk utoljára. Szóval, sok sikert az „Amor & Pasion” CD-hez! (Amin a kedvenc dalaim vannak pl.: Luis Miguel által is énekelt Historia De Un Amor, zeneszerzője: Carlos Eleta Almarán vagy másik nagy kedvencem Carlos Gardel, Alfredo La Pera – Por Una cabeza, és a Contigo En La Distancia  - César Portillo De La Luz vagy, amit a koncerten énekelnek Mario Lanza dalát és persze ne hagyjuk ki a sorból Fritz Wunderlich által énekelt Lehár - Das Land des Lächelns: Dein ist mein ganzes herc és a régi CD-kről, Gene Kelly – Singing In The Rain, Chris Isaac – Wicked Game, Shakespeare Sisters dalát és még sorolhatnám tovább a sort.)

Volt még valaki az óceánon túl, akinek sokat köszönhetek. Mivel évekig nem volt ihlete, hát adtam neki (ezt sem dicsekvésnek szánom) és ezáltal rájöttem, hogy képes vagyok másokat inspirálni. Képes vagyok ihletet adni más művészeknek, és ez nagyon nagy szó. Szeretném neki is megköszönni a segítségét, hogy ezáltal kinyitotta a szemem. Sok sikert kívánok a viszonylag új CD-jéhez, melyben a Marsról is énekel egy dalában, de a „Mamacita” című dala is gyönyörű. Végig hallgattam a teljes CD-t és igazán csodálatosak a dalok. Bár nekem a nagy kedvencem a „Me Enamoré De Ti (Ennek a dalnak van egy olyan videó verziója, ami a természetben készült és az számomra lenyűgöző, mert imádom a természetet.) és az „Amor in Mortal” vagy a „Siento” vagy a „No Hay Imposibles” vagy a „Veo En Ti La Luz”, és az „El hombre que fui”. Persze sorolhatnám sok dalát, mert tényleg egytől egyig csodálatos. (Nem tudják a magyar zenehallgatók, hogy mit vesztenek akár az ő dalaival, akár Luis Miguel, Axel vagy Marco Antonio Solis dalaival, hogy nem hallgatják. Mivel hihetetlenül érzelmes és szívhez szóló dalok.)

Ennek az öt embernek még valamit köszönhetek, mégpedig azt, hogy még jobban megerősödtem lelkileg. Így még inkább rájöttem, hogy milyen hatalmas lelkierőm van, amit részben a gyerekkori, majd később a felnőttkori nehézségek is megerősítettek. A lényeg, hogy már rég megbocsátottam és hálás vagyok nekik, mert így nagyon sokat fejlődtem pozitív irányba, és sok mindenre rájöttem magammal kapcsolatosan. Tehát, minden rosszban van valami jó. (Hozzá kell tennem, hogy soha nem találkoztam velük személyesen.) Úgy gondolom, hogy ideje elbúcsúznom tőlük és jobb, ha mindenki járja a saját útját. Majd a sors és az idő eldönti, hogy találkozunk-e még ebben az életben.

Tehát a fent felsoroltak olyanok voltak nekem, mint egy felkészülés egy másik feladatra, amit itthon a Hazámban kell elvégeznem. Mert ismerjük el, hogy ez az ország csodálatos és nagyon különleges emberek élnek itt. Sőt! Kevesen tudják, hogy az egyik legősibb nép lakja (bár ezt már említettem), akiknek óriási tudás van a birtokukban, csak nem használják. Ráadásul hatalmas feladat vár rájuk, de már ezt is leírtam.

A tény, hogy attól a pár embertől, akit az első részben említettem, és akik az olvasótalálkozóimat szervezték, és nem utolsósorban az olvasóimtól, sokkal több szeretetet és odafigyelést kaptam pár hónap alatt, mint a többitől hosszú évek során, és ez még inkább felnyitotta a szemem. Ideje, hogy a tudásomat és a képességeimet a magyar emberek hasznosítsák, hisz „Egy vérből valók vagyunk és egy a Hazánk, mint több millió Magyarnak.” (Ez egy csodálatos gondolat és idézet.). Amennyiben bárki megkeres, hogy szüksége van a segítségemre, szívesen állok a rendelkezésére. Mindent megteszek legjobb tudásom és képességem szerint, hogy segítsek.

Függetlenül ettől, tovább írom a regényeimet, verseimet, meséimet, és keresem a nekem és az írásaimnak megfelelő kiadót.

 ♥ Nagy J. Gabriella ♥                                                                   

U.í.: Köszönöm neked,hogy a türelmeddel és a sugallataiddal teljesen felnyitottad a szemem és ráébresztettél, hogy mi a feladatom, és hogy felvállaljam azt. Köszönöm, hogy kimondtad, „Végre Hazaérkeztél”. Első találkozásunkkor azt hittem, hogy hallucinálom, hogy hozzám beszélsz és nem akartam elhinni, mert lássuk be, sokan voltak. A következő találkozásunkkor hatalmas és egyben érdekes felismerés volt, amikor rájöttem, hogy nem tévedtem első alkalommal, mert tényleg hozzám beszéltél és nekem mondtad a mondanivalódat, nem pedig a többi embernek (ültem a széken veled szemben és csak hallgattam, amit mondtál). Hálás vagyok a misztikus pillanatokért, amit velem töltöttél, hogy rávilágíts bizonyos dolgokra. Míg élek nem felejtem el ezeket az együtt töltött pillanatokat, perceket, időket. Sokat tanultam tőled, amiért szintén nagyon hálás vagyok. Remélem és bízom benne, hogy vissza tudom adni azt a sok jót és önzetlen szeretetet, és a rám szánt időt, amit kaptam!

♥ Nagy J. Gabriella ♥                     Debrecen, 2016. április 25.