Írások » Napi történések » »

A napokban elgondolkodtam az anyai szeretetről. Miért? Mert úgy gondolom, hogy nincs olyan anya, akit ne bántana meg a gyereke véletlenül. De az anyai szív mégis meg tud bocsátani minden hibát, minden bántást bármennyire is fáj.

Nekem, annak idején azt mondták az orvosok, hogy soha nem lehet gyerekem, de mégis megtörtént a csoda, és terhes lettem kétszer is. Az első terhességem elején nagyon rosszul voltam (bár a másodiknál is), de megérte minden pillanat. Amikor megmozdult a magzatom, onnantól kezdve kommunikált velem. Szinte mindig egyedül voltam és borzalmasam magányos, de ő ott volt velem és beszélt hozzám. Persze nem szó szerint, hanem apró pici jelzésekkel. Amikor tavasszal sétáltam egyedül a napsütésben és melegítette a pocakomat a napsugár, és gyönyörködtem az éledő természetben, apró pici bökdösésekkel éreztette velem, hogy neki is tetszik. Imádtam zenét hallgatni (most is), és ő is kifejtette a véleményét az épp aktuális zenéről. A lágy romantikus dallamoktól jókedve lett és olyan érzést keltett a pocakomban, mintha csikizték volna belülről. Viszont ha kemény rockzenét hallgattam az nem tetszett neki, és bekeményedett a hasam. Esténként és éjszakánként, amikor fájt a lelkem a magánytól, hangosan mesét olvastam magamnak és neki, amit imádott. Olyankor olyan érzés volt, mintha simogatta volna belülről a hasamat. Sajnos voltak olyan éjszakáim, amikor a mese sem használt és úgy éreztem, hogy megszakad a lelkem a fájdalomtól és a magánytól. Ritkán szoktam sírni (mert a környezetem mindig tiltotta), de akkor volt, hogy órákat sírtam végig. Amikor már elfogytak a könnyeim, rátettem a kezemet a pocakomra és éreztem, hogy odatette a kezét, vagy az aprócska lábát a kezemhez. Mintha csak azt akarta volna mondani, hogy „anya nem vagy egyedül”, és ettől megnyugodtam. Hihetetlen érzés ezt megtapasztalni! Varázslatos átélni azt, hogy két lélek egy testen belül egyszerre rezdül, és érzi egymás érzéseit, melytől egy életre szóló eltéphetetlen kapocs alakul ki anya és gyermeke között. Ez semmihez sem hasonlítható boldogsággal tölti el az ember lelkét. Varázslatos érzés, és egyben a világ egyik legnagyobb csodája. (Viszont azt is el kell ismerni, hogy sok „édes mostoha” is van a világon. Akik képesek megadni ugyanazt a szeretetet és odafigyelést, mint sok vérszerinti anya. Nem tudom, hogy olvasták-e Lakner Artúr - Édes mostoha című regényét. Nekem édesapám adta ezt a könyvet, amikor terhes lettem a kislányommal. Sírva olvastam el a történetet, mert annyira csodálatos volt. Én is elfogadtam volna egy ilyen mostohát, aki a könyvben szerepel. Nekem két gyerekem van, de mindig hármat szerettem volna. Hosszú ideig álmodtam róla, hogy egy kislánynak leszek az „Édes Mostohája”, de úgy tűnik, hogy nem válik valóra az álmom, mert már nagyon sokat vártam rá, talán túl sokat is, és nem történt semmi. Pedig hatalmas szeretet van a szívemben, amiből nagyon sokat tudnék adni.)

Minden jog a szerzőé:

Visszatérve a fenti eszmefuttatáshoz, talán ezért van az, hogy mindent megbocsát az ember a gyerekének. Azt is, ha ok nélkül megbántja. Amikor a gyereke mérgesen, dühösen jön haza, mert egy másik ember megbántotta vagy felbosszantotta, vagy egyszerűen fáj neki az élet, otthon az édesanyjának szól agresszíven, holott az semmiről sem tehet. Azt is megbocsátja, hogy elébe megy a buszmegállóba/állomásra és késve érkezik, mert lekéste az aktuális járművet a barátai miatt, és órákat kell várni rá. Azt is megbocsátja, hogy vacsora előtt, amikor már elkészült az étel, meg van terítve az asztal és már csak le kellene ülni, hogy megegyük. Ekkor jön rá a gyerekre, hogy „anya nincs savanyúság/befőtt a vacsorához és légy szíves hozzál a boltból”. Mit csinál anya? Jó esetbe beül a kocsiba és elrohan, hogy teljesítse a gyerek kérését. Igaz, hogy mire haza megy, már kihűlt a frissen főzött étel, de nem baj. Anya megmelegíti, és végre leülnek vacsorázni. Azt is megbocsátja, hogy Anyák napján tíz percet szán rá a gyereke, mert neki fontosabb, hogy a barátaival legyen. Mert még nem jött rá a legfontosabb dologra. Mire? A család mindennél fontosabb. A barátok, párkapcsolatok (rossz esetben) jönnek-mennek, de egy szerető család, egy egész életen át elkísér és támogat minden pillanatban. Ott vannak a háttérben, mint egy védőbástya, betegségben, jó időkben, rossz időkben és a legnagyobb bajban, szükségben is. Segítenek cipelni az élet nehéz súlyát, fájdalmát. (Persze ez a kisebbik rossz, mert ettől vannak sokkal rosszabb és durvább dolgok is (családja válogatja). Lehet, hogy van büntetés, vagy elbeszélgetés, de mindent megbocsát a szerető anyai szív, mert képtelen igazán haragudni.) Egy szerető anyai szív megbocsátja gyermeke minden hibáját, mert tudja, hogy nincs tökéletes ember, és azt is tudja, hogy sokszor azt bántjuk meg ok nélkül és véletlenül, akit igazán szeretünk. Mert előtte azok lehetünk, akik igazán vagyunk. Nem kell állarcot hordani, nem kell színjátékot játszani, nem kell hazudozni (mint sok ember teszi ezeket), csak őszintén önmagunkat adni, úgy ahogy vagyunk. Az igazi őszinte anyai szeretet a Világ összes kincsénél többet ér, mert semmivel sem pótolható.

♥ Nagy J. Gabriella ♥                           Debrecen, 2016. Április 18.

ATeremtő* és az Anyai Szeretet

ATeremtő* szeretete olyan, mint az anyai szeretet.

A Teremtő* megjutalmazza, megajándékozza az embereket, amikor jó dolgokat, jó cselekedeteket hajtanak végre és segítenek embertársaikon úgy, mint az anya gyermekeit, amikor jók és jót cselekszenek.

A Teremtő* megbünteti az embereket, úgy, mint anya a gyermekeit, amikor hibáznak és megkapják a büntetést vagy a rávilágítást, hogy még egyszer ne kövessék el azt a hibát, és hogy tanuljanak belőle.

A Teremtő* megbocsátó, mert szereti minden teremtményét, úgy, mint az anya a gyermekét.

A Teremtő* nem tesz különbséget teremtményei között, és önzetlenül szereti őket, ugyanúgy, mint az anyai szív.

A Teremtő* a bajban mindig ott áll teremtményei mellette és fogja a kezüket, támogatja őket, erőt add nekik és utat mutat, mint ahogy minden szerető anya a gyermekének.

A Teremtő* szeretete, soha nem múlik el, míg Világ a Világ, mint ahogy az anyai szeretet sem múlik el, míg dobog a szív.

♥ Nagy J. Gabriella ♥                     Debrecen, 2016. április 19.

(A *-gal jelölt szó azt jelenti, hogy az olvasó behelyettesítheti vallása szerint a neki megfelelőt. Mivel senkit nem szeretnék megbántani, még véletlenül sem a vallása miatt.)