Írások » Napi történések » »

Édesapám sokáig dolgozott az egyik neves egyetemen és ott igazi, őszinte, életre szóló barátságokat kötött egyetemi tanár kollégáival (mindegyik más-más szakos volt). Nem volt sok barátja, de akik voltak, azokra mindig, mindenben lehetett számítani és rendszeresen összejártak beszélgetni, sakkozni, kártyázni és időnként kirándulni, vadászni. Mindig vittek magukkal és nagyon sok mindenre megtanítottak, aminek hasznát vettem és veszem életem során. Játszva tanítottak, minden erőltetés nélkül, és ezen van a hangsúly. ("Tudod-e, hogy a kezdet a legfontosabb, általában is, de különösen a fiatal és zsenge lényeknél? Hiszen a leginkább ilyenkor lehet őket formálni, s ilyenkor vésődik beléjük az a forma, amelyet bennük kialakítani akarunk."  <Platón> "Ne erőszakkal oktasd a gyermekeket a tanulmányokra, drága barátom, hanem játszva tanuljanak; már csak azért is, hogy könnyebben megfigyelhesd, melyiknek mire van hajlama." <Platón>)

Miért mondom ezt el? Mert ebből következik a történet, amit most leírok/elmesélek.

Apa egyik barátja, aki Magyar és Germanisztika szakos docens volt az egyetemen sokat járt hozzánk és nagyon sokat foglalkozott velem. Azt is mondhatnám, hogy úgy foglalkozott velem, mintha a kislánya lennék (merthogy tényleg nem volt neki). Amikor észrevette, hogy verseket és rövid meséket írok (bár anya tiltotta és kidobálta az írásaimat, mert szerinte időpocséklás volt), mindig elolvasta és elmondta, hogy mi a jó benne és mi a rossz. Azt is mondta, hogy próbáljak meg minél egyszerűbb szavakkal írni, beszélni, hogy minden ember megértse, vagyis az egyszerű emberek is. Elmagyarázta, hogy mit, hogyan csináljak/írjak a különböző történetekben, és mire figyeljek oda. Egyszer azt mondta nekem, hogy „Ha majd nagy leszel és könyveket írsz, esetleg krimit vagy különleges témájú regényeket, sok mindenre oda kell figyelned. Nem elég, hogy tudod, miről szól a történet. Az ilyen regényeknél, mindig előre kell tudnod, hogy a történet szereplői mire, mikor, hogyan reagálnak. Tudnod kell a szereplőid fejével gondolkodni, mindegyikével. Minden szereplő más és más, így nagyon nehéz és komplikált a történetet megírni, hogy közben a vezérfonalat ne veszítsd el. Mert minden rezdülésre, reakcióra, környezetre, arra, hogy ki mit mond, oda kell figyelni. Viszont ha sikerül, az hihetetlen teljesítmény, mert nagyon meg kell dolgoztatni az embernek az agyát és a fantáziáját hozzá”. Igaza volt, mert én pontosan ilyen regényeket írok (különleges témájú, több síkon játszódót – ez itt a reklám helye - mosoly). Szóval abban is igaza volt, hogy tényleg jó kis agytorna, ráadásul írás közben, mindig zenét hallgatok, ami még plusz koncentrációt igényel.

Apa másik barátja erdőmérnök és vadász volt. Néha csapatostul kimentek vadászni az erdőbe és engem is elvittek magukkal. Vadászat közben mindig mondta, hogy mire kell figyelni, és hogy hogyan lehet, úgymond becserkészni a vadat, mert minden vad (őz, vaddisznó, nyúl, fácán stb.) más és más. Arról is beszélt, hogy, hogyan lehet kiugratni a vadat (pl.: nyulat) a bokorból. Rengeteget tanultam tőle, amit az írásaimnál is fel tudok használni.

Volt egy harmadik barátja is apukámnak, aki viszont pszichológus volt és neki is sokat köszönhetek, mert nagyon sok mindent mesélt nekem az emberi lélekről, elméről, viselkedési formákról stb. Kamasz koromban kisebbségi komplexusom volt egy ideig. Miért? Mert mindig bántottak az iskolában (bár ezt már leírtam) sok mindenért. Például azért is, mert kacsafenekem volt (Az átlagtól jobban hátraível a gerincem és így, gömbölyűbb a fenekem. Na, mindegy.), és emiatt egy pici pocikám is volt, hiába atletizáltam, röplabdáztam és korcsolyáztam (olyan vékony voltam, hogy ha hangosan gondolkodtam kihallatszott). Azért is bántottak, mert szőke voltam, és mindig szőkenős viccekkel ostromoltak, ami nagyon bántó volt. Az egyik este, amikor éppen kártyáztak nálunk apa barátai, nekem nem volt kedvem odaülni az asztalhoz, hogy figyeljem a játékot (pedig mindig azt tettem), ő észrevette, hogy nagyon rossz kedvem van. Szóval, apa barátja egy idő után odajött hozzám és megkérdezte, hogy mi a bajom. Én meg őszintén elmondtam neki mindent. Erre ő odaállított a tükör elé, hogy jól nézzem meg magam benne, majd komolyan belenézett a szemembe és közben ezt mondta nekem: „Kicsim, az hogy kacsafeneked van, azzal ne foglalkozz, mert anatómiailag ilyen és a kacsafenékhez poci is jár, csak nézz meg egy kiskacsát. Különben is, majd később, amikor felnőtt nő leszel, rájössz, hogy örülnöd kell neki, mert nagyon szép. Az, hogy szőke vagy, soha ne bántson, mert te gyárilag vagy szőke, úgy, mint édesapád, és nem tartozol a buta szőkenők közzé. Édesapád és mi, vagyis a barátai olyan dolgokat tanítottunk neked, amit még most fel sem fogsz, de eljön az idő, amikor rádöbbensz, hogy milyen tudás van a birtokodban. Ezt hidd el nekem. Azt is jegyezd meg, hogy az embertől mindent el lehet venni, de a tudást a fejéből nem.” Így utólag belátom tényleg igaza volt, mindennel kapcsolatban.

Mint említettem, apa és a barátai nagyon sokszor kártyáztak magyar kártyával és römi kártyával mindenféle játékot, és mivel látták, hogy nekem is tetszik, elkezdtek megtanítani rá. Megtanították a kártyák jelentését és azt is, hogy melyik játékban, mi a szabály. Ami nagyon érdekes volt, hogy a pókerről beszéltek a legtöbbet. Nem csak a szabályok miatt, hanem más miatt is. A pókert nem elég ismerni és jól játszani, ott nem árt, ha van a játékosnak emberismerete és megfigyelőkészsége. Aki esetleg nem tudja, akkor elmagyarázom. Legtöbb esetben pénzre megy a játék a pókerben, ami azt jelenti, hogy még inkább meg szeretnék nyerni a játékot a játékosok (mert ez teszi izgalmassá a játékot szerintük). Amikor a játékosnak nem olyan lapok jönnek, amilyet szeretne, akkor a vak szerencsében bízhat, és ilyenkor kezd el blöffölni. Igen ám, de a pókerjátékosoknak nagyon jó az emberismeretük és a megfigyelőkészségük. Így nagyon oda kell figyelnie annak a játékosnak, aki blöfföl, hogy élethűen, majd hogy nem valósághűen csinálja a blöfföt, és ne vegyék észre, hogy közben majd falra mászik a kártyái miatt, amit a kezében tart. Viszont aki bátor, annak bejön a blöff, ha nagyon jól csinálja. Mert a többi játékos benyeli, hogy jó lapjai vannak a blöffölőnek és így megnyeri a játszmát.

Az egyik reggel arra ébredtem, hogy a lányom ott állt az ágyamnál és engem nézet. Egyből tudtam, hogy valami baja van, mert annyira ismerjük egymást, hogy kitaláljuk egymás gondolatát, úgy, mint annak idején apával. Kérdezhetnék, hogy most ez, hogy jön ide a fent leírt témához? Ígérem, mindjárt kiderül, csak olvassák szépen tovább! Tehát, meg sem kellett kérdeznem és már mondta is a lányom, hogy nyomtassak ki neki egy pár oldalt a nyomtatón, mert szüksége lenne rá. Kérdeztem tőle, hogy miért nem ő csinálja, hisz simán meg tudja csinálni. Erre az volt a válasza, hogy ő nem nyúl a nyomtatóhoz, mert legutóbb is gond volt vele. Ezzel egyet kellett értenem, mert tényleg így volt. Tehát nem maradt más, mint hogy bekapcsoltam a számítógépet és a nyomtatót. El is kezdtem nyomtatni a lányom dolgait, igen ám, de nem akarta csinálni a nyomtatást, hiába nyomogattam a gombokat, mint süket a csengőt. Az utóbbi három évben két nyomtatóm ment tönkre. A jelenlegi is, amin elkezdtem kinyomtatni a lányomnak szükséges iratokat már nagyon a végét járta (A fiam, ezen szokta nyomtatni a tervrajzait, és néha műszaki rajzlapra, ami nem feltétlenül tesz jót a nyomtatónak.). Legutóbb a szervizes azt mondta, hogyha még egyszer elromlik nem érdemes megjavíttatni. Igaza lett, mert megint elromlott az a fránya nyomtatóm. Na, de ne térjünk el a tárgytól. Szóval elromlott a nyomtatóm és én ott álltam, hogy mit csináljak? Hol nyomtassam ki a lányomnak szükséges papírokat? Így nem maradt más, minthogy keressek egy nyomtatással foglalkozó üzletet. Szerintem mindenki tudja, hogy minden városban vannak internetkávézók és kifejezetten nyomtatással foglalkozó üzletek, amiknek ez a specialitása. (Ami azt sugallja, hogy nagyon értenek a számítógéphez és a különböző programokhoz is.) Miközben keresgéltem, jött az isteni* szikra. Mivel már egy ideje azon gondolkodom, hogy hogyan tudom bebizonyítani, hogy tényleg igaz az, ami velem történik (internet, mobiltelefon stb. ezt nem részletezem, mert már írtam róla), és nem én vagyok ügyetlen és hozzá nem értő. Így, úgy kell bebizonyítanom, hogy nem én hibázom a számítógépen/notbook-on, hogy nem én használom a számítógépet és ráadásul nem otthon. Tehát ideális volt egy internetkávézó, ahol más nyomtatja ki az írásomat, és így, én még a közelében sem vagyok a számítógépnek. Ekkor jutott eszembe az, amit apa és a barátai tanítottak nekem a pókerben. A csodás Blöfföt!!! Gyorsan megírtam egy állevelet, ami majdhogy nem teljesen valóságosnak tűnik. (Igazából csak az tudja, hogy mi belőle az igazság, aki írta. Tehát én. Ebben a levélben igazán sok mindent írtam. Tudják, hogy minden embernek van aurája? És azt is, hogy mi az, hogyan néz ki és mi befolyásolja? Ha nem, majd mesélek róla legközelebb, vagy a közeljövőben.). Majd a kész állevelet beraktam a lányom nyomtatnivalóihoz. Tehát, 2016. Április 16-án fogtam a nyomtatnivalómat és elmentem egy üzletbe, ahol ezzel foglalkoznak. Amikor odamentem a pulthoz, láttam a falon egy kamerát felszerelve. Meg is kérdeztem a kiszolgáló hölgytől, hogy ez csak a cég kamerája? Ő azt válaszolta, hogy igen. OK! (Így legalább bizonyítani tudom, hogy ott voltam.) – gondoltam magamban, majd odaadtam a pendrive-omat és figyeltem, mit csinál vele a hölgy. Teljesen szakszerűen használta. Ez azt jelenti, hogy nem kattintott rá arra, hogy „Importálás a Windows rendszerbe”. Egyszerűen a „Mappa megnyitása, fájlok megtekintéséhez” ablakra kattintott, hogy meg tudja nyitni a nyomtatnivalót. Tehát szépen kinyomtatta a lányom dolgait és a közzé rakott „Blöff állevelet”. Majd dolgom végeztével szépen hazamentem és türelmesen vártam a hatást, úgy, mint gyerekkoromban vadászatkor. Vagyis azt, hogy kiugrik-e a nyúl a bokorból? Láss csodát! A Blöff bejött, és tényleg kiugrott a nyúl a bokorból!!! Hogy hogyan? Megosztották a Blöff levelemet!!! (Végre kiderült, hogy nem én osztom meg a saját, és a gyerekeim dolgait az interneten és a mobiltelefonon. Mivel én nem soha használom az internetet a mobiltelefonomon (direkt ki van kapcsolva). Végre mindenki láthatja, hogy zaklatnak. Ezt a zaklatóimnak köszönhetem, mert ők osztották meg a Blöff levelemet.)

Kérdem én, hogy lehetséges az, hogy egy olyan helyen, ahol több százan megfordulnak naponta (országos szinten több ezren) nyomtatás miatt, nyilvánosságra kerülnek a személyes levelek, hivatalos íratok, Diplomamunkák? Hol van a levéltitok? Hol van a magánélethez való jog? Hogyan történhet ilyen?! Igazán elgondolkodtató!!! Ugye? Ez teljes mértékben az emberi jogok sárba tiprása! Milyen sok jóhiszemű ember megy ilyen helyekre nyomtatni nap, mint nap, és nem hiszem, hogy azért, hogy más/mások is lássák a személyes, hivatalos dolgaikat. Egy biztos és feltétlenül szükséges, ha ez a helyzet áll fenn. Mégpedig az, hogy mindenkinek legyen otthon működőképes nyomtatója, vagy legalább a tágabb családjában egy. Esetleg írjon mindent kézzel, ha azt akarja, hogy biztonságban legyen az írása, személyes dolga. Vagy menjünk vissza Mátyás Király idejébe a kézzel írott Kódexekhez? Esetleg Gutenberg kezdetleges kézinyomdájához, és otthon mindenki kalákában nyomtatja majd a leveleket, Diplomamunkákat, stb.?

Visszatérve édesapámhoz és a barátaihoz, ők már nyolc éves koromban megtanítottak sakkozni, és minden héten többször leültek velem játszani (persze amikor anya hagyta), és ez addig így ment, amíg apa meg nem halt. Ha valaki nem tudná, elmesélem, hogy mi a tömör lényege a sakkjátéknak. Az győz, aki több bábut tud leütni az ellenfelétől, vagy olyan helyzetbe hozza az ellenfelét, hogy az nem tud tovább lépni. Úgy mond, ez egy taktikai játék, ami fejleszti a gondolkodást, a képzelőerőt, és a kombinációs képességet. Mindig azt mondták nekem, hogy a sakkjátékban nem csak a saját lépéseimet kell tudni előre, hanem az ellenfelem lépéseit is el kell tudnom képzelni, hogy mi után, mit lép. Vagyis előre le kell játszanom a játékot a fejemben. Amennyiben ezt meg tudom csinálni, vagyis végigjátszani a teljes mecset a saját és az ellenfelem eszével, akkor tudom megnyerni a játszmát (ennek most is hasznát veszem az írásnál). Tehát, amivel maximálisan megnyeri a játékos a versenyt, azt úgy mondják, és ez a csattanó, hogy Sakk – Matt!

Köszönöm, hogy saját maguk bizonyították be a külvilágnak, hogy zaklatnak (internet, email, mobiltelefon, stb.), és mellette próbálnak mindenféle hazugságot rám kenni, hogy besározzanak és lejárassanak! Köszönöm, hogy nyilvánosságra hozták az én Blöff levelemet, mert ettől nagyobb bizonyíték már nem is kell! Köszönöm, hogy figyelik minden lépésem már egy jó ideje, bár én nem kértem! Mivel nem vagyok sem bűnöző, sem terrorista, sem UFO és nem is politizálok, így nem értem, hogy mi az ok. Nem tudom, hogy kit/kiket zavar (Vagy mégis csak tudom?!), hogy a saját honlapomra leírom a gondolataimat, ötleteimet, érzéseimet, és ez miért okoz problémát? Még valami! Egy pár héttel ezelőtt kaptam egy csodálatos üzenetet, ami így szólt: „Ha sokat p…zol, ráfázol!” (Úgy gondolom, hogy ez mindent elmond és minősíti az üzenet küldőjét.). Az üzenetet is köszönöm!

Hálás köszönetem az ismeretlen ……nek (mivel soha nem találkoztunk és nem tudom, hogy ki ő) és a többi ismeretlen, magyar és külföldi, de jó lelkű és segítőkész embernek, hogy segítettek nekem önzetlenül és vigyáztak/vigyáznak rám! Továbbra is tartsák meg jó szokásukat! Szeretném, ha tudnák, ha nekem vagy a családom bármelyik tagjának „véletlenül” baja esne, az nem a véletlen műve, hanem azok tehetnek róla, akik zaklatnak és próbálnak lejáratni. Bármilyen rosszat akarnak rám fogni, kérem, ne higgyék el, mert nem igaz.

Itt van vége a történetnek!

Minden ember figyeljen oda a családjára, embertársaira és honfitársaira, szeressék, óvják egymást, hogy ezáltal szebb legyen a Világ!

♥ Nagy J. Gabriella ♥                        Debrecen, 2016. Április 30.