Írások » Napi történések » »

Úgy gondolom, hogy amiről most írni fogok, azt csak azok tudják igazán átérezni, akik vesztettek már el egy szerető édesapát, édesanyát, nagyapát, nagymamát esetleg testvért, vagy egy olyan embert, aki számukra mindennél fontosabb volt. Tudom, most sokan felteszik a kérdést, hogy hogyan jön ez az ajándékozáshoz? Elmesélem.

Nekem édesapám volt az, az ember, akit mindennél jobban szerettem a gyerekeim születése előtt, függetlenül attól, hogy voltak nehéz időszakaink is (de melyik családban nincsen). Ő volt a példaképem, ő volt a biztos pont az életemben, ő volt az, akiben maximálisan megbíztam, ő volt a mindenem. Ezért van az, hogy gyereknap környékén még jobban érzem a hiányát, és még jobban tudatosodik bennem az a tény, hogy már nincs velem. Mert akárhány éves voltam, ő mindig ezt mondta „Tudod kislányom, egy ember lehet akárhány éves, a szüleinek akkor is a kislánya, a kisfia marad”. Mindig szerettem a Karácsonyt és a Gyereknapot, és soha nem az ajándék miatt volt fontos (mert általában nem kaptam ajándékot, csak nagyon ritkán), hanem azért, mert ilyenkor sok időt töltött velem apa. Ami számomra mindennél fontosabb volt, fontosabb, mint egy ajándék. Viszont most, hogy már nincs velem édesapám, megmaradt az a pár apró ajándék, amit tőle kaptam. Amikor nagyon hiányzik, előveszem azt a pár tőle kapott ajándékot (mint például Andersen mesék, Az ezeregy éjszaka legszebb meséi, Charles és Mary Lamb – Shakespeare-mesék, P.L.Travers – A csudálatos Mary, Antoine de Saint-Exupéry – A kis herceg, Lakner Artúr – Édes Mostoha című könyveket, de még sorolhatnám a könyv címeket). Tudta, hogy imádok olvasni, ezért kaptam tőle általában könyvet. De meg van az, az egyetlen karóra, és az egyetlen nyaklánc medállal, az egyetlen ásvány marokkő, és az egyetlen baba is, amit tőle kaptam. Szóval én mindent megőriztem, amit édesapámtól kaptam, mert mindig azt mondta, hogy „Amikor már ő nem lesz, megmaradnak azok a tárgyak, amiket tőle kaptam és ezáltal, emlékezni tudok majd rá, amikor a kezembe veszem az ajándékait”. Milyen igaza volt! Egy-egy könyv, vagy apró ajándék, hihetetlen emlékeket szabadít fel az ember elméjében és lelkében. Amikor a kezembe veszem a könyveket, pontosan tudom, hogy mikor és mire kaptam tőle, és az nap mit csináltunk. Amikor a kezembe veszem azt az egyetlen nyakláncot, amit tőle kaptam, magam előtt látom az arcát, amikor haza jött egy külföldi útjáról és nekem csak egy „ezüst nyakláncot” tudott hozni egy hatszög alakú medállal, melynek közepén egy borostyán volt. Látszott rajta, hogy sajnálja és szégyelli, hogy nekem ennyit tud adni, mivel a bátyáimnak és anyának drágább dolgokat kellett hoznia. Én viszont mondtam apának, hogy nagyon örülök az ezüst nyakláncnak, jobban mintha a világ legdrágább gyémánt nyakláncát kaptam volna meg, mert nekem csak az a fontos, hogy tőle kaptam, vagyis az édesapámtól. Ekkor halvány mosoly jelent meg a szája szegletében és szeretettel magához ölelt. Én úgy gondolom, hogy a szeretteinkkel, számunkra kedves, fontos emberekkel együtt töltött idő sokkal értékesebb, mint a világ összes kincse. Úgy gondolom, hogy nem az ajándék értéke a fontos, hanem a gesztus, hogy nem felejtkeztünk el a szeretteinkről, barátainkról, ismerőseinkről. Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de én ünnepektől függetlenül is szeretem néha meglepni apróságokkal a szeretteimet, barátaimat, régi és új ismerőseimet, szóval azokat az embereket, akik kedvesek, fontosak a számomra. Mert tudom, milyen érzés egy családtagtól, régi baráttól, ismerőstől kapott apróságot kézbe venni hosszú évek múlva, és ezáltal visszaidézni az együtt töltött kedves pillanatokat, perceket, órákat. Tudom milyen érzés, amikor szeretünk valakit teljes szívünkből és elveszítjük örökre, és nem marad más csak az emlékek, és az a pár apró ajándék, amit tőle kaptunk. Ez a pár ajándék a legféltettebb kincsünk lesz, amit képesek vagyunk egy életen át őrizgetni, mert attól az embertől kaptuk, aki nagyon sokat jelent/jelentett nekünk. Lehet, hogy egy idegennek semmit nem jelentene vagy értéktelen lenne az a könyv, ezüst nyaklánc vagy ásvány marokkő, ami nekünk egy felbecsülhetetlen kincs, vagy akár az egész világot jelenti, mert attól az embertől kaptuk, aki nagyon fontos volt nekünk és életünk része volt. Őrizgetjük a lelkünk mélyén a szeretetét, amit tőle kaptunk, és ezek az ajándékok segítenek felidézni az emlékeket, segítenek abban, hogy soha ne felejtsük el azt az embert, akitől kaptuk az ajándékot.

Mint ahogy feljebb írtam, én ünnepektől függetlenül is szeretem néha meglepni apróságokkal a szeretteimet/családtagjaimat, barátaimat, régi és új ismerőseimet, szóval azokat az embereket, akik kedvesek, fontosak a számomra. Éppen ezért, az utóbbi pár héten jó pár kisebb-nagyobb ajándékot csomagoltam és adtam postára, hogy meglepjem a barátaimat, ismerőseimet. Miket ajándékoztam? Például a verseimet köttettem be és azokat küldtem el az ismerőseimnek. Volt, akinek a kedvenc könyvét vettem meg, mert ő már régóta kereste, de nem kapta meg sehol, én meg éppen rátaláltam egy könyvesboltban. Volt, akinek szép tollat adtam ajándékba, mert amikor írtam, megtetszett neki a saját tollam. Volt olyan régi ismerősöm, akivel nagyon régen nem találkoztam és már régóta nyaggatott egy nagy beszélgetés miatt, ahol a lányom is ott volt, mert őt is nagyon szereti és a cserfes száját is (nem vagyunk egyformák - mosoly). Persze sorolhatnám még a sort az apróságokról és a többi figyelmességekről, de úgy gondolom, hogy ez a felsorolás is éppen elég volt.

Tudták, hogy a segítségnyújtás is ajándékozás, ha önzetlenül tesszük, minden anyagi ellenszolgáltatás, vagyis fizetség nélkül? Pedig az is ajándék, csak nincs kézzel fogható tárgy, amit adunk a másik embernek. Ha segítünk egy ismert vagy ismeretlen embernek, úgymond megajándékozzuk egy kézzel nem fogható ajándékkal, aminek hatalmas eszmei értéke van. Az is ajándék, ha a szeretteinkkel, barátainkkal, közeli vagy távoli ismerőseinkkel időt töltünk. Miért ajándék? Mert neki ajándékozzuk a saját időnket, vagyis a saját időnkből/életünk időtartalmából veszünk el (amit esetleg másra is fordíthatnánk), hogy azt vele/velük töltsük (persze ez vissza is igaz, mert ő is időt szán ránk). Ennek is hatalmas eszmei értéke van, ami kézzel nem fogható, de megtörtént az ajándékozás, mert időt és/vagy segítséget adtunk a másik embernek ajándékba, önzetlenül. Most jön a lényeg! Ekkor már beszélhetünk arról, hogy ez önzetlen szeretet. Miért önzetlen szeretet? Mert minden hátsószándék nélkül, minden viszonzás nélkül segítettünk és időt töltöttünk a másik emberrel úgy, hogy nem kértünk érte semmit sem. Tehát, önzetlen szeretetet adtunk egy másik embernek, amiért nem kérünk cserébe semmit sem.

További fotók

Önzetlen Szeretet 2

Az önzetlen szeretet a legtisztább és leghatalmasabb pozitív energia, ami feltölti a lelket és a testet, és boldogsággal járja át a szívet, melytől az ember szárnyalni képes, és akár hegyeket tud vele megmozgatni.

♥ Nagy J. Gabriella ♥                            Debrecen, 2016. Május 10.

Önzetlen Szeretet 3

Egyedül az önzetlen szeretet képes a lelket a legmagasabb szférákig emelni.

♥ Nagy J. Gabriella ♥                            Debrecen, 2016. Május 10.

Amikor Lejár az Idő

Amikor lejár az időnk a Földön, nem viszünk el magunkkal semmit a földi létből, mert úgy megyünk, ahogy érkeztünk, üres kézzel, csupaszon. Amit magunkkal viszünk az a szeretet a lelkünkben, és a tudás, amit megtapasztaltunk és megtanultunk földi életünk során.  

♥ Nagy J. Gabriella ♥                            Debrecen, 2011. szeptember 28.

A Lélek Leszületése

A lélek azért születik fizikai testbe, hogy olyan dolgokat is megtapasztaljon, átéljen, ami által fejlődni tud, hogy minél közelebb kerüljön a tökéletességhez. Mert a cél nem más, mint a tökéletesség, és ezáltal a lélek felemelkedése.

♥ Nagy J. Gabriella ♥                           Debrecen, 2011. szeptember 30.

Erről jut eszembe, hogy én nem vagyok hálátlan típus (ez nem öndicséret). Soha nem felejtem el, senki segítségét sem. Sőt ha tehetem, szeretem meghálálni, szeretem viszonozni a nekem nyújtott segítséget. Ezért van az, hogy a barátaimnak, közeli és távoli ismerőseimnek is mindig visszasegítem, amit ők segítettek, mert úgy gondolom, hogy ez így korrekt, és részben ezért is lepem meg őket apró ajándékokkal. Viszont az örömszerzés is sokat jelent nekem, mert jó látni a szemükben, amikor örülnek az apró ajándékoknak, kedves gesztusoknak. Szeretek ismeretlen, rászoruló embereknek is segíteni, vagy meglepni őket valami aprósággal (persze, ami tőlem telik anyagilag), mert tudom milyen jó érzés, amikor a bajban segítséget kap az ember, vagy megkapja azt, amire éppen szüksége van, mert magának vagy a családjának nem tudja előteremteni.

Ajándékozni nem bűn! (Mivel nincs felsorolva a 10 Parancsolatban. Viszont a 10 Parancsolatban felsorolt 10 dolog BŰN! Amiért a lélek megkapja a büntetését, ha nem itt a földi létben, de az elszámoltatáskor és a következő időkben, igen. Vagyis előbb vagy utóbb mindenki megkapja azt, amit megérdemel. Azt hiszem, mesélhetnék még ezzel kapcsolatban, de úgyis megtapasztalják azok, akik megérdemlik, és nem szívesen cserélnék velük.)  Tehát az Ajándékozás nem bűn, ha az ember a sajátjából ajándékoz, amiért becsülettel megdolgozott! Sőt! Ha úgy vesszük, Jézus is megajándékozta embertársait, amikor önzetlenül ételt adott nekik, vagy amikor a vizet, borrá változtatta. Az is ajándék volt, amikor meggyógyította a betegeket, mert egészséget ajándékozott nekik. Az is ajándék volt, amikor halottakat keltett életre, mert életet ajándékozott nekik. Az is ajándék volt, amikor a tanítványaival foglalkozott, mert tudást adott nekik (bár kézzel nem fogható ajándék). Az is ajándék volt, amikor felvállalta az emberek bűneit, hogy ők élhessenek, mert minden leszületendő léleknek életet ajándékozott és szeretetet. Tehát, aki megteheti, tegye meg, hogy ajándékoz! Meglátja milyen csodálatos érzés önzetlenül adni, csak az ajándékozás öröméért, még ha csak apróságot ad is. Nem az ajándék értéke a fontos, hanem az a tény, hogy valakinek örömet szerezzünk vele. Nem csak a családtagoknak, barátoknak, közeli és távoli ismerősöknek lehet ajándékozni, hanem ismeretlen embereknek is. Én többször ajándékoztam karitatív szervezeteknek, idősek otthonának ruhákat, cipőket, takarókat, könyveket, játékokat, stb. Hihetetlen érzés volt számomra, amikor az ott dolgozók megismertek és boldogan megjegyezték, hogy jó helyre kerültek azok a dolgok, amiket odaajándékoztam, mert ezekből éppen hiányt szenvedtek azok, akik kapták. Nagyobb öröm volt számomra ez a kinyilatkoztatás, mintha én kaptam volna egy nagyon értékes ajándékot.

Éppen ezért, szeretném megköszönni azoknak a Dél-amerikai embereknek a segítségét, akik felhívták a figyelmemet bizonyos dolgokra. Szeretném megköszönni a többi külföldi (más nemzetiségű) embernek, és nem utolsósorban a magyar embereknek is az önzetlen segítségüket! Szóval, szeretném megköszönni minden általam ismert és ismeretlen embernek az önzetlen segítségét, együttérzését és támogatását! Mivel nekem ez egy óriási ajándék. Megpróbálom mindenkinek visszaadni és meghálálni az önzetlen segítségét, és az önzetlen szeretetét, az írásaim és a verseim által. Igaz, hogy nem tudok minden embernek könyvet, vagy apró ajándékot küldeni, mivel nem vagyok milliomos, és milliárdos még inkább nem. Viszont minden nap imádkozom értük, hogy a kedvességükért, segítségükért, önzetlen szeretetükért, ők is kedvességet, segítséget és önzetlen szeretetet kapjanak, amikor szükségük van rá. Kapjanak egészséget és hosszú életet a Teremtőtől*, hogy sokáig élhessenek családjuk körében szeretetben, és hogy továbbra is önzetlen szeretettel fordulhassanak embertársaik felé.

Amikor az emberek hajlandóak félretenni önös szándékaikat, céljaikat, amikor képesek a másik embert maguk elé helyezni és nem kihasználni, és képesek önzetlenül segíteni egymásnak/embertársaiknak, és képesek önzetlenül szeretni egymást/embertársaikat, akkor eljöhet egy jobb Világ, ahol az emberek szeretetben élhetnek egymással és egymás mellett. Abban a világban nem lesz irigység, féltékenység, ármánykodás, hazugság, kapzsiság, ok nélküli betegség, nem lesz szegénység és nyomor, nem lesz háború. Abban a világban minden ember szeretetben, megértésben, egymás iránti tiszteletben élhet egymással és egymás mellett. Abban a világban minden embernek fehér fényű lesz az Aurája, mert az a legtisztább fény, az igaz, őszinte, önzetlen szeretet fénye, amit minden ember láthat a másik ember körül. Abban a világban az emberi lélek rezgésszintje, olyan magasra emelkedik az önzetlen szeretet által, hogy képes a Föld rezgésszintjét is a maximálisra megemelni, és képes az egész Univerzumot átjárni, megtölteni szeretettel. Mert a Fény a szeretet, ami a legfontosabb, a legnagyobb, minden felett.

♥ Nagy J. Gabriella ♥                             Debrecen, 2016. május 29.

A Fény a Szeretet

A Fény a szeretet, mely szárnyaival körbe ölel,

S megadja a lelkednek mind azt, ami kell.

Nincs bánat, nincs betegség, sem fájdalom, mely béklyóba köt,

Hisz a Fény megszüntet mindent, ami gúzsba köt.

Az önzetlen szeretet a Fényből ered,

S ha hagyod, átjárja a tested és a lelked.

Az önzetlen szeretet a Fényből ered,

S így felemeli a tested és a lelked.

Ezáltal körbe vesz az Égi* ragyogás,

Ami nem más, mint Égi* adomány.

Az önzetlen szeretet a Fényből ered,

Mely a legnagyobb és legfontosabb,

Minden felett.

A Fény a szeretet, az Égi* adomány,

Mely a Világban körbe-körbe jár.

S ha megtalál,

Rájössz, hogy mindennél fontosabb már.

A Fény a szeretet, mely nem ismer időt,

A Fény a szeretet, mely nem ismer határt,

Mert ott a lét, az idők végezetéig tart már.

A Fény a szeretet, mely a legnagyobb,

A legfontosabb, minden felett.

A Fény a szeretet, mely szárnyaival körbe ölel,

S megadja a lelkednek mind azt, ami kell.

Nincs bánat, nincs betegség, sem fájdalom, mely béklyóba köt,

Hisz a Fény megszüntet mindent, ami gúzsba köt.

♥ Nagy J. Gabriella ♥                             Debrecen, 2013. Szeptember 10.