Írások » Napi történések » »

Az olvasó most feltehetné a kérdést, hogy miért éppen a megértésről, a türelemről, és az elég voltról írok. Az igazság az, hogy vannak dolgok, amiket az ember képes viszonylag sokáig tolerálni, de egy idő után elszakad a cérna.

Mint már írtam magamról, és ahogy mások is mondják rólam, nagyon türelmes ember vagyok. Sokkal türelmesebb, mint a környezetem, vagy mint az átlag, de néha nekem is eléri azt a szintet, amikor betelik a pohár. Én például most jutottam el bizonyos dolgokban arra a pontra, hogy teljesen betelt a pohár nálam és még ki is csordult. De ne szaladjak annyira előre a történettel.

Megértés: Őszintén vallom azt, hogy soha nem szabad első benyomásra ítélkezni. Én ezt mindig szem előtt tartom, és nem ítélkezzek első benyomásból. Sőt! Mindenkinek több esélyt szoktam adni, mert mindenkinek lehet rossz pillanata, perce, órája, napja, hete, hónapja vagy akár éve. Soha nem lehet tudni, hogy a sors éppen kinek mit oszt és ennek következtében, milyen szakaszában van az életének. Lehet, hogy éppen egy rossz, vagy negatív periódusában van. Minek következtében nem úgy mennek a dolgai, mint szeretné, esetleg egy pech szériája van. Éppen ezért, soha nem ítélek meg senkit első találkozáskor (bár ítélkezni sem szoktam senki felett, mert ugyebár van egy olyan mondás, hogy „Ne ítélkezz, hogy ne ítéltethess.”). Ráadásul az én hitem szerint csak egy valakinek van joga ítélkezni mindenki felett, de ezt most hagyjuk, mert hát nem ez a lényeg a mostani írásomban.

Türelem: Szóval, türelmes vagyok mindenkivel maximálisan és soha nem dühöngök, amikor valakinek valami nem sikerül egyből, esetleg másodjára vagy harmadjára. Főleg, ha látom, hogy nagyon próbálkozik és mindent megtesz annak érdekében, hogy jól menjenek a dolgai és kijavítsa a hibáit. Tehát, ha látom, hogy nem az ő felelőtlensége, sorozatos figyelmetlensége vagy nem akarása miatt történnek a negatív dolgok, hanem mert ilyen lapokat osztott neki a sors erre az időszakra, akkor nagyon türelmes vagyok. Sajnos tudom, milyen a pech széria. Mert lássuk be, mindenkivel előfordult vagy előfordulhat, hogy hiába töri magát, mégsem úgy sikerülnek a dolgai, ahogyan szeretné. Hiába tesz meg mindent, akár erején felül, valahogy mégsem mennek úgy a dolgok, ahogyan kellenének. Mivel ez mindenkivel előfordul és már velem is megtörtént, így nincs jogom hozzá, hogy akár egy szóval is megbántsam. Amúgy sem szoktam megbántani embertársaimat, mert nem tartozom azok közzé az emberek közzé, akik élvezik, hogy embertársukat oldalba rúgják, persze nem szó szerint, csak képletesen. Tisztában vagyok vele, milyen fájdalmat tud okozni egy bántó kijelentés. Főleg, ha még a hangsúly is olyan hozzá. És ha még azt is figyelembe veszem, hogy nincs toppon lelkileg, akkor olyan érzés, mintha földbe döngölnék. Ezzel nem hogy nem segítünk neki, hanem még ártunk is. Ráadásul a kimondott szó erejéről se feledkezzünk meg, ami nagyon sokat nyom a latban. Szó, ami szó, ezzel csak azt akartam mondani, hogy én mindig megpróbálok nagyon türelmes lenni és megértő, és általában sikerül is.

Elég volt: És igen, most jön a lényeg. Bizonyos negatív dolgok az életemben, évek óta állandóan ismétlődnek. Most jutottam el arra a szintre és lehet, hogy egy kicsit későn, hogy betelt a pohár és megelégeltem, hogy mások figyelmetlensége, felelőtlensége, nemtörődömsége miatt a saját életemet, a családom, szeretteim, honfitársaim, embertársaim életét veszélyeztetik. Elegem lett abból, hogy mindig szólnom kellett bizonyos hibák miatt és mégis mindig elkövették legközelebb ugyanazt a hibát (és másokkal is). Alapvető dolgokra nem figyeltek oda évek óta. Amikor legutoljára szóvá tettem, hogy jó volna, ha végre odafigyelnének a munkájukra, mert évek óta mindig elkövetik ugyanazokat a hibákat, még nem tetszett nekik. Nekem mondták azt, akár a telefonba is nem akármilyen hangnemben, hogy én ne kezdjem. Megpróbálták belém fojtani a szót és túlbeszélni engem, mert azt hitték, hogy akkor igazuk van, ha nem mondom el a hibáikat, amiket elkövetnek.  Ők hibáznak zsinórban és még nekik áll feljebb, holott veszélyeztetik az ember életét és lopják a drága idejét. Nem foglalkoznak vele, hogy az ember élete nem játék. Nem egy péksütemény, ami ha nem sikerül, akkor sincs különösebb baj.

Én úgy gondolom, hogy minden ember élete egy drága kincs, ami mindentől többet ér, és amire vigyázni kell és óvni, mert minden embernek van családja, akik megsínylik, ha a családtagjuknak baja esik. Erre minden embernek oda kellene figyelnie. Mert ha egy embernek ártunk, az nem csak egy embert érint, hanem a közvetlen családját is. (A legtöbb embernek vannak szülei, testvérei, nagyszülei, szerelme, férje vagy felesége, gyerekei, rokonai stb.)  Utána a tágabb családját, majd a munkahelyét is érintheti a dolog. Ahogy tágul a kör, egyre több ember lesz érintett. Akár országos, vagy Világ szinten is érintettek lehetnek az emberek, ha valaki vagy valakik nem figyelnek oda és nem végzik rendesen a munkájukat, dolgukat, feladatukat. Ez olyan, mint a billiárdasztalon lévő billiárdgolyók. A kezdő lökésnél egyetlen golyót gurítnak el, de az összes létező golyót az asztalon mozgásba hozzák. Vagy egy másik hasonlat: képzeljenek el egy gyönyörűen felfűzött gyöngy nyakéket. Egyetlen szem leszakad, és ezáltal a teljes nyakék lebomlik, és a gyöngyszemek szétgurulnak a padlón. Ilyen az ember élete is. Egyetlen embernek baja esik, és ez kihatással van a közvetlen családjára, tágabb családjára stb. úgy, mint ahogy fent már írtam.

Ezért kell az embereknek nagyon odafigyelniük egymásra és összetartaniuk. Minden ember egy láncszem a Földön lévő emberiségben. Minden embernek meg van a dolga, feladata, amiért megszületett, és ezért kell egymásra odafigyelniük és vigyázniuk az embereknek. Mert egy hiányzó láncszem hatalmas űrt, hatalmas problémát is okozhat.

Visszatérve magamra, persze vannak más dolgok is, amiket lezártam az életemben, mert évtizedek óta húzódott és nem volt már semmi értelme az egésznek. Volt, amit kicsit több mint tíz éve cipeltem magammal és abból is elegem lett, mert nem változott semmi sem, hiába voltam türelmes. Volt, amit egy pár éve cipelek feleslegesen, hát azt is letettem. Végig gondoltam nagyon sok mindent az életemben, és rájöttem, hogy bizonyos dolgokban, bizonyos emberekkel túl sokáig voltam türelmes, míg ők ugyanúgy nem vettek figyelembe engem, nem vettek rólam tudomást, mint az elején. Így rájöttem, hogy nem volt értelme az egésznek. Arra is rájöttem, hogy az sem jó, ha az ember túlságosan türelmes és túl sokat vár, mert akkor azt hiszik, hogy az emberrel mindent megtehetnek. Tehát a lényeg, hogy volt egy pár dolog, amiből végleg elegem lett. Eljutottam arra a pontra, hogy kimondjam: Elég volt, befejeztem! Az én életemmel, ne szórakozzon senki sem!

Lehet, hogy ez esetleg egy kicsit nyersnek tűnik, de ha belegondolnak, minden embernél eljön egyszer az a pont, amikor ki kell, hogy mondja: Elég volt!

♥ Nagy J. Gabriella ♥                 Debrecen, 2016. október 19.

Minden Mindennel Összefügg 1

Az Univerzumban és a Földön is, a legkisebb rezdülés is kihatással van mindenre és mindenkire, mert minden, mindennel összefügg, így alkot egy komplett egészet.

♥ Nagy J. Gabriella ♥                           Debrecen, 2013. November 27.

Minden Mindennel Összefügg 2

Az emberek élete olyan, mint egy gyönyörűen felfűzött gyöngy nyakék. Egyetlen szem leszakad, és ezáltal a teljes nyakék lebomlik, és a gyöngyszemek szétgurulnak a padlón és ezáltal felborul az összhang.

Ilyen az emberek élete is. Egyetlen embernek baja esik, és ez kihatással van a közvetlen családjára és mindenki másra a Földön. Még ha nem is közvetlenül, de közvetetten igen, mert elindít egy szorosan összefűzött láncreakciót.

Mert az emberek élete egymástól függnek és egymást befolyásolják, függetlenül attól, hogy nem látjuk a teljes összefüggéseket.

♥ Nagy J. Gabriella ♥                       Debrecen, 2014. Június 28.

Minden Mindennel Összefügg 3

Az ember élete olyan, mint a billiárdasztalon lévő billiárdgolyók. A kezdő lökésnél egyetlen golyót gurítnak el, de az összes létező golyót az asztalon mozgásba hozzák.

Így változik meg az ember élete egyik pillanatról a másikra. Mert embertársaink cselekedetei befolyásolják a mi életünket is valamilyen szinten.

♥ Nagy J. Gabriella ♥              Debrecen, 2014. Június 28.