Írások » Napi történések » »
Nap Gondolata – Édesapa Csak Egy Van
Édesapa csak egy van, mint ahogy édesanya is, és ez nagyon igaz. Főleg, ha egy kedves, aggódó, szeretetre méltó emberről beszélünk, akinek fontos, hogy hogyan nő fel a gyermeke. Figyeli minden lépését születésétől kezdve egy életen át, amíg a halál el nem ragadja a családi körből. Segíti, támogatja gyermekét tanácsokkal és szeretetével, és ha kell szigorral, hogy a helyes úton maradjon és becsületes, jóravaló emberré váljon. Számomra ilyen az igazi édesapa és édesanya.
Mint már írtam, én is elvesztettem az édesapámat 2001. November 28.-án, ami számomra a legnagyobb veszteség volt. Mert apa jelentette nekem az egész világot itt a Földön. Ő volt az, az ember, az a férfi, akire felnéztem (és nem a magassága miatt). Ő volt az egyetlen férfi, aki mellett igazán biztonságban éreztem magam, és akiben maximálisan megbíztam (mellékesen, azóta sem találtam ilyet.). Ha ígért valamit, mindig állta a szavát, vagy ha kimondott valamit, az akkor is úgy volt, ha leszakadt az ég. Soha nem hazudott, és ha véletlenül hibázott, mindig elismerte és próbálta kijavítani, amit elrontott. Ami nagyon fontos, hogy tudott bocsánatot kérni. Gyerekkoromban a vakbélműtétem után, amikor nem tértem magamhoz, ott állt az ágyam szélénél és addig nem mozdult, amíg magamhoz nem tértem. Azt mondta utólag az orvos, hogy az apukámat egy hatos ökörfogattal sem tudták volna elvinni az ágyamtól, mert úgy állt ott, mintha oda betonozták volna. Sajnos, tudom milyen érzés egy ilyen édesapa elvesztése, és szeretetének hiánya. Pedig mi igazán sokat voltunk együtt és rengeteget beszélgettünk a Világ dolgairól. Állandóan tanítgatott és jó tanácsokkal látott el. Sokszor olyan dolgokat is megtanított nekem, ami nem kifejezetten női dolog, de mindig azt mondta, hogy „Kicsim, soha nem tudhatod, mikor lesz szükséged erre a tudásra.”, és ebben tényleg igaza volt, mert az élet beigazolta magát. Imádtam vele lenni, mert annyira ismertük egymást, hogy kitaláltuk egymás gondolatát. Elég volt, ha rám nézett és én tudtam, mit gondol. Amikor fájt a lelkem, átölelt és én biztonságban éreztem magam a karjai között. A fejem ott volt a mellkasán és én hallgattam a szívdobbanásait, amitől megnyugodtam. Mikor rémálmok gyötörtek, ott volt mellettem és nyugtatgatott, hogy minden rendben. Pedig tudta, hogy amiket látok szörnyűek, de mégis elhessegette tőlem ezeket a rém képeket. Amikor volt egy autóbalesetem (ezt leírtam egy versemben), öt perc múlva hívott, és azt kérdezte, hogy minden rendben velem, mert érzi, hogy valami rossz történt. Imádtam az illatát, mert igazi apa illata volt, ami betöltötte a házat, és ez megnyugtatott. Szerettem, ahogy olvasott a foteljában, és amikor felnézett a könyvből, kék szemeivel rám nézett és mosolygott, mert tudta, hogy figyelem. Majd azt mondta, hogy „Kislányom, ezt Te is olvasd el, mert meglátod, hogy jó lesz, és sokat tanulhatsz belőle.”, és tényleg igaza volt, mint szinte mindenben. A mai napig hiányzanak az együtt töltött pillanatok és percek.
Az „Édesapa csak egy van” című versem figyelmeztetés azoknak, akik még nem vesztették el az édesapjukat. Figyelmeztetés, hogy jobban figyeljenek oda rá, mert soha nem lehet tudni, hogy mit hoz a holnap. Soha nem lehet tudni, hogy percekkel, napokkal, hetekkel vagy hónapokkal később mire számíthatnak. Vigyázzanak minden együtt töltött idejükre, hogy ne bántsák meg egymást, vagy ha igen, akkor tudjanak megbocsátani egymásnak. És ha lehet, legyenek együtt minél többet ebben a rohanó Világban. Nehogy akkor kapjanak észbe, amikor már késő, és az édesapjuk sírja mellett állnak, bánva minden eltékozolt percet.
♥ Nagy J. Gabriella ♥ Debrecen, 2016. Október 19.
Édesapa Csak Egy Van
Édesapa csak egy van,
Mint ahogy édesanya is,
Ezt sok ember néha képes elfelejteni.
Pedig nem árt fejben tartani.
