Írások » Napi történések » »

Elgondolkodtam az embereken és a viselkedésükön, azon, hogy mi teszi őket boldoggá és miért viselkednek úgy, ahogy.

Erről szeretnék írni a jelenlegi írásomban.

Vannak emberek, akik imádnak motorozni, mint ahogyan, én is. Hogy miért? Mert ez tesz boldoggá. A motorozás közben az ember, érzi a bőrén a szél simogatását, az arcán a nap melegét. A mellette tovasuhanó fák, bokrok, a feje felett elrepülő madarak, hihetetlen szabadságérzetet adnak. Ilyenkor az ember összeolvad a természettel, egyé válik vele. Ilyenkor érzi igazán az ember, hogy ő is a természet része. Együtt lélegzik a természet minden egyes legapróbb élőlényével, mint ahogy a Teremtő* megteremtette. De, nem is erről akartam igazán írni, hanem az emberekről. Tehát visszatérek az igazi mondanivalómhoz.

Vannak emberek, akiket az tesz boldoggá, ha vitorlázórepülőn repülnek (ezt is nagyon szeretem). A vitorlázórepülőben nincs motor, így nincs semmilyen géphang. Ezért, fenn a magas égben, a kék ég alatt, a fehér bárányfelhők között, az ember hihetetlenül szabadnak érzi magát. Elfelejti minden búját, baját, bánatát, elfelejti és lenn hagyja a földön, minden földi gondját. Nem marad más, csak a végtelen csoda, hogy eltudott rugaszkodik a földtől szárnyak nélkül, és a földi lét terhétől.  Időnként, amikor elrepül a gép mellett egy-egy galamb, fecske, vagy bármilyen más madár és bekukucskál a vitorlázórepülő ablakán, szinte madárnak érzi magát. Hisz versenyre kell a körülötte elrepülő pillangókkal, madarakkal, felhőkkel. A repülés is egy hihetetlen csoda, mely boldoggá teszi az embert. De, amint látom, megint elkalandoztam. Vannak emberek, akik szeretnek sakkozni, és ezáltal emberek közzé menni. Mert ugyebár sakkozni egyedül nem igazán lehet, ráadásul unalmas is, magunk ellen játszani. Vannak emberek, akik különböző tánccsoportokba járnak, mert szeretnek táncolni. Vannak, akik önkéntes állatmentők, vagy csak egyszerűen állatokat tartanak, mert szeretik az élőlényeket. Vannak kutyabolondok, mint, ahogyan én is. Imádom a kutyákat, mert hihetetlenül őszinték, önzetlenek és hűségesek. Csodálom és szeretem őket azért, hogy képesek minden hátsószándék nélkül, önzetlenül szeretni. Vannak emberek, akiket az tesz boldoggá, hogy idős embereken segítenek. De vannak olyanok is, akik hajléktalan embereken segítenek, vagy rossz helyzetben lévő gyerekeken. Vannak olyan emberek, akik árva, vagy állami gondozott gyerekeket fogadnak örökbe, mert ez teszi őket boldoggá. Vannak emberek, akik különböző sportokat űznek, hegyet másznak, bicikliznek, és még sorolhatnám a sort. Persze vannak olyan emberek is, akik inkább otthon ülnek egy kényelmes fotelben és olvasnak, mert imádják a könyveket (én is imádok olvasni, szeretem a jó és érdekes könyveket). Vannak, akik imádják a zenét. Én is ezek közzé tartozom, mert úgy gondolom, hogy egy jó zene, csodákra képes. Gyógyítja a lélek fájdalmát. Mindig olyan zenét hallgatok, amilyen éppen a hangulatom, vagy ha rossz kedvem van, akkor olyan zenét keresek, amivel feltudom vidítani magam. Hogy visszatérjek a fenn megadott címhez, a lényeg az, hogy minden ember szeret valamit, ami kedves neki, és most a pozitív felsorolásra gondolok. Viszont, vannak olyan emberek, akik szintén szeretnek dolgokat, de nem éppen pozitívokat. Erről is szeretnék írni, mert ugye, ez sem elhanyagolható.

Vannak emberek, akik azt élvezik, attól lesznek boldogok, ha bántják, megalázzák, lejáratják a másik embert, embertársaikat. A buszon, boltban, beszólnak a másiknak, lelkileg megmarják, megsebzik a védtelen embert. De ez, még mindig jobb, mintha fizikailag bántalmaznak valakit. Bár, egyáltalán nem természetes sem a fizikai bántás, sem a lelki terror. Vannak olyan emberek, akik azért járnak közösségi oldalakra, hogy ott kiéljék kisebbségi komplexusukat, vagy éppen felsőbbrendűségi komplexusukat. Kortól, nemtől függetlenül, mindenkibe belekötnek és közönséges, trágár szavakkal próbálják lehúzni lelkileg a másik embert. Viszont vannak olyanok is, akik ocsmány, közönséges képeket montázsolnak a másik emberről.

Vannak olyan emberek, akik hírességekre, pl.: művészekre szállnak rá, és azokat próbálják inzultálni. Erről jut eszembe, hogy nekem is, mióta megjelent az első könyvem, van egy pár rossz akaróm. Majd a második könyvem után, még több rossz akaróm. Sokat gondolkodtam rajta, hogy miért vagyok szálka a szemükben. Egyáltalán nem gondolom, hogy ha valaki a szeretetről, romantikáról, szerelemről, a lélekről és az életről ír, mint ahogyan én is, az bárkinek is problémát okozna. Olyan dolgokról írok, ami bárkivel megtörténhet, mint például a szerelem, csalódás, betegség, halál, barátság, stb. Emberi érzelmekről, érzésekről írok. Olyan dolgokról írok, amit, ha elolvas az olvasó, erőt meríthet belőle. Láthatja, hogy más is átélt már olyan helyzetet, amiben esetleg ő, vagy a hozzátartozója van. Láthatja, hogy minden rossz dologból van kiút, még akkor is ha kilátástalan a helyzete. Lehet, hogy egy kicsit több időbe telik, de ha az ember bízik magában, akkor mindent túl lehet élni. Viszont sokkal könnyebb a rossz dolgokat megélni, átvészelni, ha van, aki fogja a kezét, és van, aki segítséget nyújt. Mert minden bajt, betegséget, gondot és problémát, egyedül nagyon-nagyon nehéz átvészelni, és hatalmas lelkierő szükséges a túléléshez. Nos, ilyen dolgokról írok, és egyáltalán nem értem, hogy miért okoz ez, egy pár embernek, nagyon komoly problémát. Olyan komoly problémát, hogy bármi áron megpróbáltak és megpróbálnak lejáratni, csak, hogy ne írjak többet. Ezért is szeretném az olvasóim tudomására hozni, hogy soha nem engedtem, hogy rólam meztelen akt fotót, szexvideót csináljanak (még otthonit sem), és ezután sem engedem, hogy bármi ilyen készüljön rólam. Nem egyeztethető össze sem a szigorú nevelésemmel, sem az elveimmel, sem az erkölcsi normámmal. Soha nem tennék olyat, és nem is tettem eddigi életem során, amivel szégyent hoznék az őseimre, a családomra, vagy a még meg nem született leszármazottjaimra. Erről már írtam a Lelkiismeret című írásomban.

Sajnos, ha valakit olyan emberek fogják ki, akiknek sok pénze van, mindent megtudnak fizetni, hogyha leakarják járatni a másik embert. Szóval, innentől kezdve, bárkivel, bármit tehetnek. Ilyenkor a legtöbb ember, ha elég okos, belegondol, hogy az, az ember, akiről éppen a pletyka, vagy az aktuális lejáratás folyik, mit érezhet az ilyen aljasság miatt. Ha mindenki magából indul ki és jóérzésű ember, nem ül fel a pletykáknak, hazugságoknak, lejáratásoknak, amit egy másik emberről hall, lát. Az meg még inkább gyanús, ha mindig ugyanarról az emberről megy a pletyka, lejáratás. Mert lássuk be, csak a vak nem veszi észre, ha valakit kipécéznek és állandóan azt próbálják meg lejáratni, és az életét tönkre tenni. Abba is érdemes belegondolni, hogy ez bárkivel előfordulhat, mármint az, hogy valaki/valakik kifogják és elindítják ellene a lejáratást, hazugságokat. Nekik, hogy esne, ha minden szemenszedett hazugságot, aljasságot, pletykát, elhinnének róluk úgy, hogy semmit nem tettek. Nos, én úgy gondolom, hogy minden olyan ember, aki képes más embert bántani, hazugságokat, pletykákat terjeszteni róla, megpróbálja lejáratni a másik embert bármi áron, az nem ember.

Édesapám mondta egyszer egy beszélgetés folytán, amikor az emberi aljasságról beszélgettünk ezeket a mondatokat. Most idézni fogom, amit mondott nekem, tehát nem az én szavaim.

„Az olyan emberek, akik képesek más embereket bántani, hazudni róluk és lejáratni őket, azok az emberek aljas, csúszómászó férgek, az emberiség alja, akiket még embernek sem lehet nevezni, de állatnak sem, mert az állatok érző lelkek, akik képesek szeretni. Míg az ilyenek, embernek sem nevezhetőek, képtelenek a szeretetre, és nem nézik embertársaikat semmibe sem. Az ilyenek, csak keserítik embertársaik életét. Ők olyanok, mint egy gennyes kelés, egy fertőző gyulladás az ember testén, amit bármi áron meg kell gyógyítani, mert különben tovább fertőzi az embert, és akár a többi egészséges embert is beteggé teszi.” < Nagy Mihály >

Úgy gondolom, hogy édesapám gondolataiban benne van minden, amit erről írni lehet. Én csak leírtam, amit tőle hallottam annak idején.

Az én lelkiismeretem tiszta, és innentől kezdve nem igazán érdekel a dolog, hogy gonosz emberek, hogyan akarnak lejáratni. Akik elhiszik a hazugságokat, pletykákat, lejáratásokat, azok magukra vessenek.

Lelkiismeret 2 

A lelkiismeret a Teremtő*/ Isten* egy apró szikrája a lelkünk mélyén.

A Teremtő*/Isten* azért adta nekünk, hogy mindig velünk legyen és óvjon, vigyázzon ránk, még a távolból is, és ezen keresztül beszéljen hozzánk.

♥ Nagy J. Gabriella ♥              Debrecen, 2016. Február 04.

Lelkiismeretlen Emberek 

Lelkiismeretlen emberek hazudhatnak, mondhatnak az emberről bármit, de ha tisztában vagyunk azzal, hogy a Teremtő*/Isten* minden lépésünkkel, életünk minden pillanatával tisztában van, akkor nincs mitől félnünk.

♥ Nagy J. Gabriella ♥                         Debrecen, 2016. Február 04.

Lelkiismeret 5

Sok embernek okozta már vesztét az a büntetés, amit bűnei elkövetése után a lelkiismeretétől kapott.

♥ Nagy J. Gabriella ♥                  Debrecen, 2016. Február 04.

Visszatérve a szebb dolgokhoz. Minden embernek szüksége van valamire, amit szeret csinálni. Ha az embernek az a munkája, amit szeret, az egy csodálatos dolog. Mert ilyenkor nincs semmi kényszere, hanem kedvel és lelkesedéssel végzi a munkáját. Viszont, ha nem a munkája az, amit annyira szeret, akkor kell lennie egy hobbijának, ami boldoggá teszi.  Mert az embernek szüksége van a boldogságra ahhoz, hogy nap, mint nap, elvégezze a feladatát. Szüksége van valamire, ami előre vigye, ami hajtsa.

Én imádok írni, igaz, nagyon szeretem a zenét, az olvasást (könyveket), a művészeteket, a motorozást, vitorlázást, és nem utolsó sorban a kutyákat és a természetet. De, ami a legfontosabb számomra az írás, és mellette a zene, mert ezt a két dolgot bármikor lehet csinálni. Éjjel, nappal, esőben, hóban, fagyban, bármikor, és ez egy csodálatos dolog. A kutyusaim, meg itt vannak mellettem, akár írok, akár zenét hallgatok, vagy olvasok. Az írásaimmal szeretnék örömöt okozni az olvasóimnak. Azt szeretném, hogy amikor a kezükbe veszik a könyveimet, vagy a honlapom előtt ülve olvassák az írásaimat, jól szórakoznának. Esetleg elgondolkodnának azon, amit olvasnak. Amikor felrakom más festők képeit, akkor azon gondolkodnának el, amit látnak, és közben boldogság járná át a lelküket a látványtól, a színektől. Erről jut eszembe, rakok fel majd zenei linkeket, vagy csak zeneszerzők zenéit, hogyha van kedvük meghallgathatják a YouTube-n. Úgy gondolom, hogy olyan sokféle, és olyan sok jó zene van, amit érdemes meghallgatni. Mert egy jó zene is, képes feledtetni a bánatot, a rossz kedvet. Csodálatos dolog, hogy van a YouTube, mert így, nagyon sok jó zene megtalálható rajta. De nem csak zene, hanem oly sok minden más is.

Én úgy gondolom, hogy a YouTube olyan, mint egy hatalmas virtuális könyvtár, a Világ legnagyobb könyvtára, ahol minden megtalálható, akár oktatásról, akár szórakozásról, természetről és bármi másról legyen is szó. A Világ egyik legcsodálatosabb dolga.

Visszatérve a lényeghez, szeretném befejezni az új regényemet, és szeretném, ha kiadásra kerülnének a verseim is. Lehet, hogy kicsit ritkábban fogok a honlapra felírni, de azt csak azért, hogy az írással tudjak foglalkozni. Az is igaz, hogy az egészségi állapotom miatt is kevesebb időm jut az írásra, és az is igaz, hogy anyukám egészségi állapota is sokat romlott az utóbbi időben (márciusi incidens óta, amikor halottá nyilvánították, halotti bizonyítvány nélkül és még a nyugdíját is elvették), ami miatt még többet kell vele foglalkoznom. De, ne higgyék azt, hogy abba hagyom az írást, mert nem. Több ok miatt sem tehetem meg.

Az első ok az, hogy mielőtt meghalt édesapám megígértette velem, hogy újra elkezdek írni és soha nem hagyom abba. Mert annak idején gyerekkoromban abbahagytam, de nem önszántamból. Azt mondta a halála előtt, hogy sajnálja, hogy ő nem figyelt oda rám, és éveket veszítettem el az írás terén. Tehát a szavamat adtam neki, hogy írni fogok és nem hagyom abba.

A második ok az, hogy az első könyvem megjelenése után a bátyám elolvasta a regényemet, amit apa emlékére ajánlottam, és nagyon tetszett neki. Azt mondta, hogy „Tele van a regényem érzésekkel és hatalmas szeretettel.” Amikor elkezdtem írni a második könyvemet az „Égi sugallat 800 éves ígéret” címmel, nagyon türelmetlen volt. Mindig elkellett mesélnem neki, hogy hol tartok a történetben. Sajnos sok probléma volt vele akkoriban a halála előtt, és sok éjszakát töltöttem vele. Ezeken az éjszakákon, meséltem neki a második regényem történetét. Mindig az aktuális részt, amit megírtam. Tetszett neki az a csodálatos szerelmi történet, amit leírtam a regényben. Mindig azt mondta, hogy ő is egy ilyen szerelemre vágyott. Azt is mondta, hogy én is megérdemelnék egy ilyen varázslatos szerelmet, amiről a történet szól, mert tudta, hogy nem vagyok boldog. Azt is mondta, hogy nyugodtabb lenne, ha tudná, hogy egy olyan férfi van mellett, mint akit leírtam a regényben. Éjszaka amikor rám telefonált, hogy nincs jól és én átmentem hozzá, az volt az első kérdése, hogy hol tartok a regényben és hogy meséljem tovább, amit írtam. Én pedig meséltem neki a borzalmas éjszakái alatt. Ilyenkor lenyugodott és másnap, könnyebben vette az akadályokat és a betegségét. Mindig kérdezte, hogy kinek fogom ajánlani a második regényemet, mert az első könyvemet, édesapám emlékére ajánlottam. Akkor még nem tudtam a kérdésére válaszolni. Állandóan kérdezte, hogy „Hugi, mikor leszel kész a regénnyel?” Nagyon várta, hogy könyv formájában ő is elolvashassa a történetet, de sajnos, nem érhette meg. A halála előtti napon találkoztam vele és megígértette velem, hogy soha nem adom fel az írást. Azt mondta, hogy az írásaimmal, regényeimmel, sok embernek tudok segíteni, mert az írásaimon keresztül érezni lehet a lelkem, ami tele van szeretettel, és ezáltal, nagyon sok szeretetet tudok adni az olvasóimnak. Addig nem ment haza, amíg a szavamat nem adtam neki, hogy soha, nem hagyom abba az írást. A második regényemet, az „Égi sugallat 800 éves ígéret” c. a bátyám emlékére ajánlottam. A bátyám az 53. születésnapját sem érte meg.

Két családtagomnak adtam a szavamat a haláluk előtt, hogy soha, de soha, nem hagyom abba az írást. Az adott szó kötelez, mert én, mindig betartom, amit ígérek.

A harmadik okom, amiért nem adom fel az írást, az pedig az, hogy imádok írni. Minden fájdalmam, érzésem, tapasztalatom leírok a regényeimbe, verseimbe, mert ezáltal vagyok hiteles, és ezáltal tudok segíteni az olvasóimnak. Persze a regényeimben nagyon sok a fantázia, kitalált rész, de az emberi érzéseket, mint szeretet, szerelem, csalódás, fájdalom stb, de az ember akkor tudja igazán valósághűen leírni, ha már érezte azt az érzést, átment olyan dolgokon. Mivel gyerekkoromban is sokat voltam beteg, sok rossz dolgon mentem keresztül, így ezeket, mind letudom írni a regényeimben, verseimben. Az igazi érzésekről csak úgy lehet valósághűen írni, ha azt már érezte az ember és megélte, átélte. Viszont ezáltal az olvasónak segítség, mert, ha visszaköszön neki egy fájdalom, egy probléma, egy gond, amiben éppen ő is van, akkor erőt meríthet belőle. Láthatja, hogy más is átélt már olyan kilátástalan helyzetet, mint ő. Volt egy olvasóm, aki egy borzalmas válás után nem tudott talpra állni. Úgy érezte, hogy összedőlt az egész világ körülötte, és hogy soha nem lesz már boldog. Ekkor került a kezébe az egyik regényem, amit elolvasott többször is, egymás után. Erőt merített a regényemből, és ma már boldog házasságban él a második férjével. (Az email, amit küldött fel van téve a honlapomra az üzeneteknél.) Azóta többször találkoztam vele, és azt mondta, hogy akkoriban, minden este elolvasta a kedvenc részeit a könyvemből, amit az éjjeli szekrényén tartott, és a mai napig is ott tart. Ezért sem adhatom fel az írást. A családtagjaimnak tett ígéreteim miatt, az olvasók miatt, és saját magam miatt sem. Ezek olyan indokok, amit mindenki megérthet, ha érző szíve és lelke van.

Folytatom tovább, mert nem tudok írás nélkül élni, mint ahogy, zene nélkül sem.

♥ Nagy J. Gabriella ♥                            Debrecen, 2017. augusztus 24.