Írások » Napi történések » »

Biztos megfordult már az olvasóim fejébe, hogy miért van az írói nevem kétféle képen felírva. Nos erre az a válaszom, hogy az egyik, vagyis a nem szokványos betűvel felírt írás, az nem más, mint az ősi magyar rovás írás, annak is a székely változata. Most joggal feltehetik a kérdést, hogy miért éppen a székely rovásírás? Erre az a válaszom, hogy azért írtam az ősi magyar írás székely változatával, mert édesapám szülei, nagyszülei és a többi ősöm apai ágon székelyek voltak. Ezzel szeretnék tisztelegni, megemlékezni róluk. Azt sem szabad elfelejteni, hogy az ősi magyarok a rovásírást használták, és hogy a világon nagyon sok helyen fellelhető valamelyik verziója. De igazából nem is erről akarok írni, hiszen ha ez valakit érdekel, mármint a magyar rovásírás története, akkor nagyon sok helyen utána tud nézni.

Sokszor elgondolkodtam az őseimen, hogy milyenek lehettek, kik voltak, hogyan éltek, mert sajnos nem sokat tudtam/tudok róluk. Édesapám a halála előtt nem sokkal mondta el, hogy az ő családja székely magyarok, és az ő nagyszülei úgy költöztek ide székelyföldről, a jelenlegi lakhelyünkre. Ezután még inkább elgondolkodtam az őseimen, és azon, hogy milyen furcsa is az élet. Az egyik ilyen alkalommal kezembe került egy könyv és kinyílt az egyik oldalon, ahol ezt olvastam:

„Ha tudni akarod a jövőt, kutass a múltban. Keresd az okokat, és rálelsz az okozatokra….”

< Toth >

Sok mindenen elgondolkodtam, majd elkezdtem keresgélni a magyar - székelyek története után. Elég sok könyvet elolvastam, és így találtam rá az ősi magyar rovásírásra és a magyar-székely rovásírásra (nem sok különbség van köztük), és rá kellett jönnöm, hogy nagyon különleges írás forma. Hozzá kell tennem, hogy Kőrösi Csoma Sándor volt az, aki kutatásokat végzett a magyarsággal, magyar nyelvvel kapcsolatosan, és kutatásai során nagyon sok dologra jött rá. Az egyik írásában ezt írja:

„ Saját nemzetének pedig a szerző büszkeséggel jelentheti, hogy a szanszkrit tanulmányozása sokkal hasznosabb a magyarokra, mint bármely más európai nemzetre nézve.”

            < Kőrösi Csoma Sándor >

Ez is azt jelenti, hogy a magyar nyelv egy nagyon ősi nyelv, melynek egy nagyon gondosan, pontosan felépített rendszere van. Ezt írta róla Kőrösi Csoma Sándor:

„A magyar tudósok, ha majd a szanszkrit irodalom bővebb ismereteire tettek szert, csodálkozni fognak azon, hogy mekkora rokonság van e régi nyelv és a mi anyanyelvünk között.”

< Kőrösi Csoma Sándor >

Tehát, ez mind azt jelenti, hogy a magyar nyelv és a magyar nép története, nagyon régi időkre vezethető vissza, amit a magyar embereknek óvniuk, őrizniük kellene a jövő nemzedékének. Esetleg lesz majd egy új „Kőrösi Csoma Sándor”, aki tovább viszi ezeket a kutatásokat, hogy sokkal jobban megismerjék az emberek, és a magyar emberek is, a magyar nyelv és a magyar nép igazi ősi történetét. Esetleg elgondolkodnak, hogy honnan is indultunk és hova is érkeztünk az évezredek, évszázadok során. Esetleg elgondolkodnak, hogy hova lett az emberekből az egymás iránti szeretet, tisztelet, összetartás, egymás megóvása, ami idáig vezette a magyarokat és fenn tudtak maradni ilyen sokáig, vagyis évezredeken át. Hova lett az ősi tudás és miért nem vigyáztak és vigyáznak rá jobban az emberek, melyet a mai világban is tudnának használni, alkalmazni? Hova tűnt az emberekből a spiritualitás, ami által megláthatnák az élet igazi, valódi értelmét? Hol van az ősi spiritualitás az emberekből, ami által rájöhetnének, hogy mi a fontos és mi nem? Ezen sürgősen el kellene gondolkodni, amíg még nem késő!

Térjünk vissza az ősi rovásíráshoz, mert igazából erről akartam írni. Mindig abba a csapdába esem, hogy elkezdek írni valamiről, és közben olyan dolgok is szóba jönnek, amiről szintén érdemes írni, és arról is elkezdek beszélni. Tehát térjünk vissza az ősi rovásíráshoz. Tudták, hogy a rovásírásban minden jelnek, úgymond betűnek, saját jelentése, fogalomértéke van? Pedig, így van. Ez azt jelenti, hogy minden ember nevének a rovásírásos megjelenítésében, ott van egy, vagy több jelentés, ami arra az emberre vonatkozik, aki az adott nevet használja. (Persze ez spirituális vagy lelki szinten értendő leginkább.) Ez a jelenlegi nyelveknél is így van. Mármint az, hogy a keresztneveknek jelentése van, ami visszahat arra az emberre, aki használja. Ezt úgy értem, hogy a név használója átveszi a név rezgését, energiáját. Például a Gabriella név jelentése: Isten* embere, Isten* bajnoka. A neveket, családnevet, keresztnevet a számmisztikában is lehet elemezni, mert ott is nagyon sok mindent elárul arról az emberről, aki az adott nevet használja. Azok az emberek, akik ezzel foglalkoznak tisztában vannak vele, hogy egy családnév, keresztnév, vagy az egyén komplett teljes neve kihat a nevet használó emberre, és annak életére. Ezt hogy értem? Azt figyeltem meg a környezetemben, hogy sok nő, amikor felveszi esküvő után a férje nevét bármilyen formában is, megváltozik az élete pozitív vagy negatív irányba (az a ritka, ha marad a megszokott). Sokszor annyira elromlik az életük, hogy akár a házasságuk, karrierjük, társas kapcsolataik is rámehet. Sajnos, ezt sokan nem tudják és tanácstalanul állnak a helyzet előtt, hogy mitől változott meg az életük. Pedig egyszerű. A név megváltozása kihat az emberre, mert minden névnek saját rezgése van. Ez a rezgés kihat az ember életének bizonyos területére, vagy akár az egész életére is. Ezért nem mindegy, hogy egy újszülött gyermeknek milyen nevet adunk. Az sem mindegy, hogy a keresztneve hogyan rezeg együtt a családnévvel. Sőt! Az sem mindegy, hogy a születési dátuma hogyan passzol a családnevéhez és a keresztnevéhez. Mert tudni kell, hogy ez az egész egy komplett egész, ami kihat és befolyásolja a felnövekvő gyermek egész életét. Ezen kívül még sok minden befolyásolja egy megszületett ember életét, de ezt most hagyjuk. Erről még sok mindent írhatnék, de nem ez volt a célom, hanem a rovásírásról írni. Talán egyszer, majd még írok az előbbi témáról egy másik írásomban.

Visszatérve az ősi rovásíráshoz, mint ahogy már említettem, a rovásírásnál egy névnek, sokkal több üzenete van, mert minden egyes rovásjelnek (betűnek) saját jelentése van.

Példaként nézzük az én nevemet. Nagy J. Gabriella:

naG j gabriella

G a n

Nagy (Én), Anya (Anat), EGY

j

Jó

a l l e i r b a g

ÉG (Igaz), Anya (Anat), Belső (bizalom, bízni), ERő (értelem), Isten*, NEmes, Lélek (élet), Lélek (élet), Anya (Anat)

Amikor így sorba rakunk egy nevet, már csak értelmezni kell, hogy milyen spirituális és lelki üzenete van, hogyan hat az emberre, jó úton halad-e az életében amerre a név jelentése mutat, majd le kell vonni a konzekvenciát. Például az én nevemből azt lehet értelmezni, hogy jó, nemes és igaz lélek, akiben bízni lehet. Akitől távol áll minden gonosz, rossz, aljas, becstelen dolog és távol áll a hazugság. Isten* szimbóluma azt jelenti, hogy ott van benne a hit és a szeretet ereje, és a példamutatás. Ezt a J, az I és a G betű szimbóluma jelenti. A Gy betű még azt is jelenti, hogy egy a szándéka a Teremtőével*. A rovás R betűje jelenti azt, hogy erős a hite, az intuíciója, a hatodik érzéke. Az R betű az erőt és az értelmet is szimbolizálja, ami azt jelenti, hogy meg van benne az értelem és az érzelem, vagyis a szív és az ész kapcsolata, ami által megérti és átérzi más emberek gondját, problémáját. Mivel a lélek, vagyis az L betű szimbóluma többször jelenik meg, így azt is jelenti, hogy tiszta a lelkiismerete. A sok A betű pedig azt jelenti, hogy öreg lélek, és ezáltal sokat tanult életei folyamán és képes harcolni önmagáért és másokért, mert más az értékrendje. Valamilyen szinten, minden névben ott van az ember sorsának egy aprócska részlete. Nem véletlenül kaptuk szüleinktől, nagyszüleinktől, őseinktől azt a nevet, amit viselünk.

♥ Nagy J. Gabriella ♥                            Debrecen, 2017. november 23.

Anat - a szerelem és a háború istennője, valamint a szépség és a szüzesség megtestesítője az ókori Levante jelentős területein (Ugrit, Mezopotámia, Szíriai-Palesztina és Egyiptomban).

Az Egyiptomi kultúrában betöltött szerepe szerint „Anat” Egyiptomban a Középbirodalom végén, a hükszoszok uralma idején jelenik meg. A ramesszida-korban a Nílus deltájában népszerű. Gyakran illetik az „Ég úrnője” és a „Minden isten anyja” jelzőkkel. Természetének harcias jellege dominál itt is, akárcsak a kánaáni térségben. Általában virágokkal a kezében, egy oroszlán mellett állva ábrázolják, vagy bokáig érő testhez simuló ruhában, atef koronával a fején. Ez a korona fehér színű, két oldalát egy-egy toll szegélyezi és kezében pajzsot és lándzsát tart. Anat a fáraó védelmezője a csatamezőn. Anatot Egyiptomban Ré lányának tekintik.

Az Anat Istennév jelentését különböző módokon magyarázzák. A héber az „et” (idő) gyökből eredeztetve az istennő neve összefüggésben lehet a „sors” és a „cél” kifejezésekkel. Az ugariti mítoszokban „Szűz Anat”-ként is (btlt nt) feltűnik a neve, és meg is tartja ezt a jelzőt annak ellenére, hogy Baál hitvese is.

Anat attribútumait leginkább az ugariti mítoszokban ismerhetjük meg, de a Bibliában is vannak rá utalások. < Wikipédia>

Felhasznált irodalom: Juhász Zsolt – A Magyar nyelv mint útikönyv