Írások » Napi történések » »

Nem tudom, hogy ki, hogy van vele, de én imádom a hóesést és az aprócska hópelyheket. Ma reggel, amikor felkeltem, és kinéztem az ablakon, azt láttam, hogy hatalmas pelyhekben hullt a hó. Hatalmasat dobbant a szívem, mert ilyenkor mindig eszembe jut, hogy gyerekkoromban milyen csodálatosak voltak a telek. Szinte egész télen hó fedte a tájat, és a növények téli álmot aludtak.

Nem tudok elképzelni szebbet télen, mint amikor mindent hófehér hótakaró borít. Csodálatos és egyben romantikus érzés a hóesésben sétálni és nézni, ahogy a hópelyhek szállingózva, ide-oda ringatózva a magasból földet érnek, miközben megcsillan rajtuk a fénysugár. Téli éjszakán kimenni a természetbe és azt figyelni, ahogy a Hold megvilágítja az aprócska hópelyheket. A Hold sápadt fényében a sok millió hópehely, mint megannyi csillag az égen úgy csillog, és versenyre kell a fenn lévő csillagos éggel. Mikor hófelhő takarja a Holdat, és újból elkezd hullni a hó az égből, sétára kelni és a lámpák fényénél azt figyelni, hogyan szikrázik a millió és millió hópehely a lámpafényben. Versenyre kell az óceán hullámaival, amit ha a Nap megvilágít, milliárdnyi szikrát szór széjjel. Van-e szebb a téli éjszakában, mikor mindent hó takar, és egy romantikus séta után a kandalló melegénél összebújni kedvesünkkel, akit az Ég* adott nekünk. Mert ha az Ég* adta a kedvest, akkor az jó, tisztességes, őszinte és becsületes. Kinek fontos a boldogságunk és az, hogy mellette, teljes legyen az életünk. Nem korlátoz, nem tilt, de segít, tanácsot ad és védelmez. Mellettünk áll jóban és rosszban, és támogat mindenben. Átölel, ha érzi, hogy szükségünk van ölelő karjára, mert tudja, hogy védelmet, biztonságot és nyugalmat ad, ölelő két karja. Jó szóval is eléri azt, mit más durva szavakkal akar kierőltetni. Nem hazudik, nem aláz meg, nem járat le, mert tudja, hogy érzékeny a lelkünk. A nő, nőnek érezheti magát mellette, mert tisztában van vele, hogy egy nőnek milyen fontos, hogy nő legyen. Megélheti mellette a nő a nőiességét, és nem neveti ki a gyengeségét. Megérti, ha néha rossz passzban vagyunk, mert mindenkinek lehetnek rossz napjai, és rossz periódusai. Óvó, gondoskodó figyelemmel vesz körül, és ha kell, ott van mellettünk. Azt is elfogadja, hogy nekünk is van eszünk, és ha okosat mondunk, akkor azt is elismeri. Beszélget, ha kell, és meghallgatja nyűgünk, bajunk, mert tudja, hogy mi is emberek vagyunk. Emberi lények vagyunk, csak érzékenyebbek, éppen ezért van szükségünk egy ilyen férfiemberre. Ki jóban, rosszban, betegségben, egészségben, gazdagságban és szegénységben kitart mellettünk, és ha kell tanácsot ad, vagy éppen védelmez bennünket. Rossz éjszakákon, mikor rémálmok gyötörnek, odabújik hozzánk, hogy a rémek eltűnjenek. Szenvedélyes éjszakákon, mikor a szerelem és a szenvedély a tetőfokra hág, nem csak magával foglalkozik, hanem velünk is, mert nem önző, és nem önös célok hajtják, hanem az a fontos neki, hogy boldoggá tegye szerelme tárgyát. Bár szerelme tárgya nem tárgy, hanem egy hús - vér nő, és annak lelke, és ő ezt tudja, neki mindennél fontosabb, hogy egy életen át boldoggá tegye, védelmezze, és ott legyen mellette.

Ilyen férfival sétálni hóesésben, majd hozzá bújni a kandalló előtt, téli éjszakán. Egy ilyen férfival leélni egy életet a legnagyobb ajándék, amit az Ég* adhat egy nőnek, ez egy igazi áldás, egy Égi* adomány.

♥ Nagy J. Gabriella ♥                               Debrecen, 2017. december 03.