Írások » Versek » »

Tudom milyen érzés úgy megszületni, bekerülni egy családba, ahol nem vártak, és nem örülnek neked.

Tudom milyen érzés, amikor pici gyerekként elüt egy autó, mert a testvéred nem vigyáz rád.

Tudom milyen érzés, amikor a bátyád kilógat a nyolcadik emeletről és félsz, hogy lezuhansz, mert a testvéred annyira utál, hogy legszívesebben kilökne.

Tudom milyen érzés, amikor egy veled egyidős gyereket a szemed láttára ütnek el és neked kell ott maradni vele, fogni a kezét és biztatni, hogy nem lesz semmi baj, amíg megjön a mentő.

Tudom milyen érzés gyerekként átélni, amikor előtted zuhan a földre egy ember a tízedik emeletről és még él egy pár percet, és ezt neked is látnod kell, mert nincs ott vele senki és látod a szemében a kérést, hogy maradj vele, mert fél.

Tudom milyen érzés, amikor megmérgeznek és csak két hét múlva visznek el az orvoshoz, amikor már szinte semmi esélyed az életben maradásra, és az egyetlen, esetleg a legutolsó kérésedet sem teljesítik.

Tudom milyen érzés, amikor vakbélműtét közben túlaltatnak és nem vagy ura a testednek, amikor azt érzed, mintha megkötözve, némán és süketen feküdnél egy sötét szobában.

Tudom milyen érzés úgy felnőni, amikor a bátyáid célkeresztjében te vagy, és mindig te kapod a verést, a bántást, általuk és miattuk.

Tudom milyen érzés úgy felnőni, amikor a testvéreid téliszalámit esznek, te meg hideg vajas kenyeret kapsz, hideg tejjel és éhezel mellettük.

Tudom milyen érzés úgy felnőni és látni, hogy a testvéreid új ruhát kapnak, te meg a régi elkopott ruhák átalakított verzióit.

Tudom milyen érzés úgy felnőni, amikor a testvéreidet külföldre küldik kirándulni, te pedig a játszótérre sem mehetsz le.

Tudom milyen érzés úgy felnőni, hogy verés (nadrágszíjjal, vasalózsinórral, kézzel) előtt, hangosra veszik a rádiót, hogy a szomszédok ne hallják a sírásod, a jajgatásod.

Tudom milyen érzés úgy felnőni, hogy tanulás előtt az összes házimunkát te csinálod meg, és csak éjszaka tanulhatsz fáradtan, éhesen.

Tudom milyen érzés úgy felnőni, hogy a mosdóban gyakorolsz ének és hegedű órára, mert a testvéreid oda zárnak be, és még jókat röhögnek is rajtad.

Tudom milyen érzés úgy felnőni, amikor azt hallgatod, hogy nem vagy a testvérünk és csak később jössz rá, mi az igazság.

Tudom milyen érzés, amikor az iskolában kiközösítenek a többiek, mert neked nincs olyan szép ruhád, nincs olyan holmid, mint nekik.

Tudom milyen érzés, amikor az iskolában kiközösítenek a többiek, mert te nem tudod elmondani, hogy mit kaptál karácsonyra, mert szégyelled, hogy semmi nem volt a fa alatt.

Tudom milyen érzés, amikor az iskolában kiközösítenek a többiek, mert neked más az értékrended, mert más szemmel látod a világot, mert gyerekként is túl sok pofont kaptál az élettől és a családodtól.

Tudom milyen érzés, hogy mindig mindenért te vagy a hibás, még azért is, hogy megszülettél és lélegzel.

Tudom milyen érzés, amikor a gyereknek nincs gyerekkora, és kénytelen korán felnőni a családja, a környezete miatt.

Tudom milyen érzés, amikor nem az lehetsz, ami szeretnél lenni, nem azt a hivatást választhatod, amit szeretnél csinálni, és nem azt tanulhatod, amit tanulni szeretnél, mert a családod nem engedi.

Tudom milyen érzés, amikor rosszul mész férjhez, mert a férfi az esküvő előtt három évig képes volt színjátékot játszani és nem a valós arcát mutatta.

Tudom milyen érzés, amikor nem fogadnak el olyannak amilyen vagy, és mindig benned, rajtad keresik a hibát.

Tudom milyen érzés, amikor nem néznek nőnek, nem néznek embernek.

Tudom milyen érzés, amikor kilenc hónap terhesség után majdnem belehalsz a szülésbe és a gyereked is, és ugyanaz történik mind két terhességednél.

Tudom milyen érzés, amikor szülés után nem fekhetsz, hanem a gyerek intenzív osztályra jársz (busszal, villamossal) három óránként szoptatni reggel hattól este hatig, és kétségbe vagy esve, hogy életben marad-e a gyereked, és te hogy vészeled át azt, hogy nem pihentél szülés után, mert nem volt hely a klinikán.

Tudom milyen érzés, amikor a gyerekeid életéért küzdesz, kétségbeesett vagy, mert az orvos nem találja a betegség okát és a végén te jössz rá, hogy mi a baj.

Tudom milyen érzés, amikor a gyerekeid rossz gyógyszert kapnak és a mellékhatások miatt majdnem meghalnak.

Tudom milyen érzés, amikor csak a kisgyerekeidnek tudsz rendes ennivalót adni, mert nincs elég pénzed és te a maradékot eszed, ha marad.

Tudom milyen érzés, amikor éjszakákon át varrod az óvodás, iskolás gyerekeidnek a ruhát, és kötöd a pulóvereit, sapkáit, mert nincs pénzed, hogy a boltból vegyél.

Tudom milyen érzés átélni egy válást, és annak viszontagságait.

Tudom milyen érzés napi 16 órát dolgozni egy munkahelyen, hogy eltartsd a gyerekeidet és még az is kevés egy rendes, normális életre.

Tudom milyen érzés egész napi munka után hazamenni fáradtan, éhesen, és utána főzni, ellátni a gyerekeidet és tanulni velük, mert nincs senki, aki segítsen.

Tudom milyen érzés munka és gyerekek mellett tanulni éjszakákon át, és hajnalban a tankönyveken ébredni.

Tudom milyen érzés, amikor egész hónapban rendesen dolgozol, és nem kapsz fizetést.

Tudom milyen érzés úgy betegnek lenni, hogy nem tudod a gyógyszeredet váltsd-e ki, vagy egyél, mert egyszerre a kettő nem megy.

Tudom milyen érzés, amikor segítséget kérsz a családodtól és azt a választ kapod, hogy neked akkor sem adnak, ha éhen halsz.

Tudom milyen érzés, amikor mindenfélét hazudoznak a hátad mögött, és egyedül te tudod az igazságot, mégpedig azt, hogy egy kezeden meg tudod számolni, hány férfit ismertél közelebbről.

Tudom milyen érzés gyerekként és felnőttként átélni azt, hogy amikor mész haza a lépcsőházban meg akarnak erőszakolni, és foggal, körömmel küzdesz, hogy elmenekülj és végén sikerül, mert nem adtad fel.

Tudom milyen érzés, amikor autóbalesetet szenvedsz, és azt várod, hogy kiszedjenek a kocsiból, míg a balesetet okozó elhajtott és cserbenhagyott.

Tudom milyen érzés felnőtt fejjel átélni azt, amikor a bátyád agyon akar verni, és az édesapád véd meg, amikor rájön, hogy eddigi egész életében ok nélkül bántott, mert a fiai és a felesége hazug szavaira hallgatott.

Tudom milyen érzés, amikor a számodra legkedvesebb ember, az édesapád a karjaid között hal meg, és hiába próbálod újraéleszteni nem sikerül, a mentő pedig késve érkezik.

Tudom milyen érzés elveszíteni a számodra legkedvesebb testvéredet, és ott látni a földön fekve holtan, és a temetésén rájönni, hogy soha senkinek nem beszélt arról, hogy van egy húga.

Tudom milyen érzés egy évtized alatt elveszíteni majdnem az egész családod.

Tudom milyen érzés hetente, kéthetente temetésre járni, mert a családtagjaid kortól, nemtől függetlenül eltávoznak az élők sorából.

Tudom milyen érzés, amikor az édesapád és a bátyád sírjánál az édesanyád azt ordítja, hogy neked kellett volna meghalnod, mert nem vagy a gyereke.

Tudom milyen érzés életmentő műtéteket átélni és a műtét előtt elbúcsúzni a gyerekeidtől, mert lehet, hogy akkor és ott láttad utoljára őket.

Tudom milyen érzés műtétek után lábadozni és hajnalban azért imádkozni, hogy ismét lábra tudj állni és ne kerülj tolókocsiba.

Tudom milyen érzés éjszaka és nappal az ágy szélén ülve fulladni és azért imádkozni, hogy levegőt kapj még egyszer, és még egyszer.

Tudom milyen érzés, amikor az egyik betegség követi a másikat, és az orvosok nem tudnak mit kezdeni veled, mert már az összes létező antibiotikumot végig etették veled, és tanácstalanul néznek rád.

Tudom milyen érzés, amikor rá jössz, hogy van egy veleszületett betegséged, amit nem lehet meggyógyítani és életed végéig így kell élned.

Tudom milyen érzés reggel arra ébredni, hogy nem látsz semmit csak feketeséget, pedig előző este még tökéletes volt a látásod, és azért imádkozni, hogy ne vakulj meg.

Tudom milyen érzés, amikor ellopják az ötleteidet és úgy használják fel, mintha az ő ötleteik lettek volna.

Tudom milyen érzés, amikor ellopják az írásaidat, verseidet.

Tudom milyen érzés, amikor ellopják az egész éves bevételedet, mert azt hiszik, hogy nem látod, mit csinálnak a hátad mögött, és amikor szólsz, még le is tagadják.

Tudom milyen érzés, amikor úgy árulják a könyvedet, hogy nincs velük szerződésed.

Tudom milyen érzés, amikor önzetlenül segítesz a barátaidnak, de amikor te szorulsz segítségre, akkor nem kapsz segítséget, mert már nem vagy a barátjuk.

Tudom milyen érzés, amikor azt hiszed, vannak igazi barátaid, de idővel rájössz, csak a tudásodra volt szükségük, hogy önző módon kihasználhassanak, hogy pénzt keressenek rajtad, általad.

Tudom milyen érzés, amikor a barátaid nem vállalnak fel a nyilvánosság előtt.

Tudom milyen érzés, amikor a barátaid azt hiszik, hogy te azért születtél, hogy nekik segíts, és amikor otthagyod őket, ők bántással, trágár szavakkal fizetnek minden jó cselekedetedért.

Tudom milyen érzés, amikor nincs igazi, őszinte barátod, aki jóban, rosszban kitart melletted.

Tudom milyen érzése, amikor zaklatnak az interneten.

Tudom milyen érzés, amikor feltörik az email postafiókodat és olvassák a levelezésedet, amit a kiadóddal, a barátaiddal, a szolgáltatókkal folytatsz.

Tudom milyen érzés, amikor feltörik a mobiltelefonod és nyilvánosságra kerülnek az SMS értesítéseid, pedig nem használsz internetet a telefonodon.

Tudom milyen érzés, amikor feltörik a Honlapodat és az olvasói levelek nyilvánosságra kerülnek, és ezek után az olvasóid nem mernek írni neked, mert félnek a nyilvánosságtól.

Tudom milyen érzés, amikor az internet és a mobiltelefon mizériád miatt, téged néznek hülyének, pedig nem Te vagy a hibás, hanem az, aki zaklat.

Tudom milyen érzés, amikor nevetségessé akarnak tenni a nyilvánosság előtt, és az egész Világ előtt.

Tudom milyen érzés, amikor hazudnak rólad és próbálnak lejáratni, de tudd, hogy az igazság előbb vagy utóbb úgyis mindig kiderül.

Tudom milyen érzés, amikor önzetlenül segítesz másoknak és még jó szót sem kapsz, csak közönséges bántó szavakat és lelki terrort.

Tudom milyen érzés, amikor az önzetlen szeretetedért oldalba rúgnak, megbántanak, és azt hiszik, hogy ők mindent megtehetnek veled, mert nekik a szereteted alanyi jogon jár.

Tudom milyen érzés, amikor a kedvességedet, önzetlenségedet, szeretetedet kihasználják.

Tudom milyen érzés, amikor a szeretetedért, őszinte szerelmedért nem kapsz szeretetet, szerelmet, csak bántást és gúnyos szavakat.

Tudom milyen érzés, amikor csak játszanak az őszinte érzéseiddel és azt hiszik, hogy te is olyan vagy, aki játszik az érzésekkel, mert az illető magából indul ki.

Tudom milyen érzés, amikor egyik akadály a másik után jön, és úgy érzed, nem tudod teljesíteni az életfeladatodat, akármennyire szeretnéd.

Tudom milyen érzés egyedül maradni a világ minden gondjával, bajával, problémájával, fájdalmával.

Tudom milyen érzés, amikor az őszinteségedért megvetnek, elítélnek.

Tudom milyen érzés, amikor nem nyújt neked senki segítő kezet.

Tudom milyen érzés megjárni a földi poklot, amikor rengeteg fájdalmat, betegséget, borzalmat, kilátástalanságot, szenvedést élsz át, és mellette még kihasználnak, meglopnak, megcsalnak, hazudnak neked és hazudnak rólad.

Éppen ezért:

Tudom milyen érzés egy hajléktalannak ennivalót adni és látni a szemében a boldogságot.

Tudom milyen érzés egy rászorulónak ruhát adni és látni a szemében a hálát.

Tudom milyen érzés egy idősebb, betegebb embernek segíteni.

Tudom milyen érzés rámosolyogni egy szomorú emberre, aki visszamosolyog.

Tudom milyen érzés segítő kezet nyújtani egy másik bajbajutott embernek.

Tudom milyen érzés, amikor fáj a lelked, mert elég, ha rád nézek, elég, ha rád gondolok, és érzem lelked fájdalmát.

Tudom milyen érzés, amikor édesapám barátai megnyitották előttem egy másik világ kapuját, azt a világot, amit a könyvek, az olvasás, a művészetek és a tanulás adott nekem általuk.

Tudom milyen érzés, amikor elfogadnak olyannak, amilyen vagyok és úgy, ahogy vagyok, amit a két gyerekemnek köszönhetek.

Tudom milyen érzés, amikor nem keresem magamban a hibákat, mert tudom, hogy senki sem tökéletes.

Tudom milyen érzés újból és újból felállni a földről a bántások, megalázás, tragédiák után úgy, hogy nem kapok senkitől sem segítséget.

Tudom milyen érzés keresni és észrevenni környezetemben, a természetben az apró csodákat, mert nekem mindig ez segített talpra állnom.

Tudom milyen érzés rácsodálkozni egy gyönyörű virágra, egy hullócsillagra, a szállingózó hópelyhekre, az égen szárnyaló madarakra, egy kék pillangóra, egy szorgos hangyára, a virágok illatára, a szél susogására, a patak csobogására, egy csodálatos vízesésre, a madarak trillázására, a szikrázó napsugárra, a szivárványra az égen nyári eső után, a tovasuhanó bárányfelhőkre, a Hold sápadt fényére a csillagos égen.

Tudom milyen érzés örülni az élet apró dolgainak, egy csodálatos zenének, egy szép versnek vagy regénynek, egy szép képnek vagy festménynek.

Tudom milyen érzés örülni a körülöttünk lévő több ezernyi apró csodának, ami képes az ember lelkét megtölteni boldogsággal, melynek hatására a sebek begyógyulnak és az ember lelke ismét szárnyalni kezd.

Tudom milyen érzés szentimentálisnak lenni, mert születésemtől kezdve az vagyok, de a sok bántás, betegség, borzalom, fájdalom, nélkülözés, szenvedés és tragédia a lelkemet még érzékenyebbé, még fogékonyabbá tette, és nem keményítette meg.

Tudom milyen érzés az, amikor bízom a szeretet erejében és abban, hogy az emberek képesek megváltozni, és egyszer eljön egy szebb világ, ahol nem bántják egymást.

Tudom milyen érzés mind ezt a sok fájdalmat, bántást megbocsátani, és tovább menni az úton, hogy elvégezzem a feladatom, amiért megszülettem.

♥ Nagy J. Gabriella ♥                  Debrecen, 2016. február 20.