Írások » Versek » »
„Luz” Mama - „Fény Mama”
Egyszer volt egy „Luz” Mama,
Kit sajnos,
Nem ismertem személyesen soha.
Mikor láttam fényképeit,
Rájöttem,
Milyen hatalmas szeretet van az egész emberben.
Ha rajtam múlik,
„Fény” Mamát szívesen megismertem volna,
Hisz oly sok szeretet volt a szívében és a lelkében,
Hogy abból én is kaphattam volna.
Bárcsak nekem is ilyen anyukán lett volna.
„Luz” Mama,
Míg a Földön élt,
Szeretetet lopott sok ember szívébe.
Nevelgette gyermekeit,
Még a széltől is óvta.
Embert faragott mindegyikből,
Mert ez volt a dolga.
De a legkedvesebbet,
Akit ritkán látott a szívében hordta.
Nem volt olyan pillanat,
Hogy ne rá gondolt volna.
Szeme mindig a távolban járt,
Vajon hol van?
Merre jár?
Mit csinál legkedvesebb magzata?
Így teltek a napok, hetek, hónapok és évek.
Eltelt „Luz” Mama ideje,
És eljött a búcsú pillanata.
Gyermekei körülvették egyet kivéve.
De a szíve mélyén tudta és érezte,
Hogy legkedvesebb csemetéje vele érez,
Vele szenved.
Minden pillanatban ott van vele.
A „Fény” Mama becsukta szemeit örökre,
De egy vakító fénysugár felívelt az égre,
Lelke felment a Mennybe.
Ott marad örökre,
Hogy gyermekeit onnan figyelje és óvja.
Az éjszaka sötétjében,
Mikor mindenki alszik,
Megáll egy pillanatra gyermekei ágyánál,
És lágyan játszik fürtjeikkel,
Mintha lágy szellő volna.
Majd gyengéden megérinti őket,
Ekkor felvillan egy halvány fénysugár a sötétben,
Mert a „Fény” Mama szeretete kigyullad gyermekei lelkében.
Ahogy jött,
Úgy távozik.
Óvatosan,
Csak az angyalok tudják,
„Luz” Mama volt meglátogatni gyermekeit a sötétben.
Mennyek* kapujához odasétál,
Hogy jobban lásson és halljon.
Mert gyermekeit féltve óvja lent a Föld nevű bolygón.
Minden pillanatban ott van velük és figyeli őket,
Hisz a „Fény” Mama már mindent lát és tud fenn a magas égben.
Mindenszentek napján kint a temetőben,
A gyertyafényben megáll gyermekei mellett és figyeli őket.
Látja szemükben a szomorúságot és a veszteséget,
Melyet az anyai szeretet hiánya miatt éreznek.
Lágyan átöleli őket,
Amit ők észre sem vesznek,
Csak mintha egy lágy fuvallat játszana arcukkal és hajfürtjeikkel.
Ezen a napon mindig fájdalom járja át a szívüket és a lelküket,
Mert nem tudják,
Hogy édesanyjuk szeretete mindig ott lesz velük.
Egymás után jön nappal és éjjel,
„Luz” Mama ott van mellettük és támogatja őket szeretetével.
Ha nincs is éppen mellettük,
A Mennyből* óvó szemeivel figyel.
Mikor eljön Szenteste,
Üresen marad egy szék az ünnepi asztalnál,
Ez nem más, mint „Luz” Mama helye.
De kinyílik az ajtó a Mennyben*,
„Ő” is ott van gyermekei körében.
Bár nem látják és nem hallják,
De „Luz” Mama lelke ott van az ünnepi asztalnál és figyeli őket.
A karácsonyi gyertyafényben felvillan egy szikra,
Ez nem más,
Mint „Luz” Mama szeretetének üzenete,
Gyermekei részére.
Szenteste mikor éjfélt üt az óra,
Egy vakító fénysugár felível az égre,
És ott marad örökre,
Mert „Luz” Mama gyermekeit onnan figyeli és óvja.
Egyszer volt egy „Luz” Mama,
Kit sajnos,
Már nem ismerhetek meg soha.
Ha rajtam múlik,
„Fény” Mamát szívesen megismertem volna,
Hisz oly sok szeretet volt a szívében és a lelkében,
Hogy abból én is kaphattam volna.
Bárcsak nekem is ilyen anyukán lett volna!
„Luz” Mama elment a fénybe,
De míg a Földön élt,
Szeretetet lopott sok ember szívébe.
♥ Nagy J. Gabriella ♥ Debrecen, 2014. Anyák napja.
