Írások » Versek » »

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nő, aki borzalmas időszakokat élt át.

Mikor már azt hitte, hogy semmi rossz nem jöhet már, tovább folytatta a rossz időszakát.

Mivel a nő a történetben én vagyok, így elmesélem a folytatást, bármennyire is fáj.

2013 nyarán az utolsó életmentő műtétem után, az utolsó három hónap szigorú ágyban fekvés után, vásárolni mentünk a lányommal.

Nehéz és fájdalmas volt még minden mozdulat, minden lépés, de menni muszáj.

A kocsiban a sebességváltásnál, minden pedálozásnál, hasító fájdalom járt át.

De mennem kellett, mert a sok hasi műtét után mozogni kell, mert különben jönnek a komplikációk és sok minden más.

Így elmentem a lányommal, de én akkor még nem cipelhettem, így ő fogta a nehéz terheket.

De most nem is ez az érdekes, hanem az, ami akkor történt meg velem.

Valami furcsa dologra lettem figyelmes.

Egy barna Mercedes, már egy ideje követett.

Megálltam a boltnál és egy kis idő után, Ő is megállt.

Nem vette észre, hogy én hamarabb kiszálltam és messzebbről figyeltem, hogy ki Ő, és mit akar tőlem.

Bement a boltba a lányom után és nem látta, hogy én később mentem utána.

Járkáltunk a sorok között, hogy minden élelmiszert megvegyünk, és a barnahajú férfi állandóan kukucskált.

Azt hitte, hogy nem vettem észre, hogy követett és figyelte minden lépésünket.

Ebben nagyot tévedett, mert éreztem a bőrömön a tekintetét, amikor rám nézett.

A boltban a pénztárnál is odakandikált és azt hitte, hogy nem tudom ki Ő, és mit csinál.

A kiruccanása után a barátainak viszont szemrebbenés nélkül hazudott, hogy Én egy kövér, hájas Ogre (Fiona) vagyok, pedig ez nem így volt.

A hasam volt nagyobb, de az ok, a sok hasi műtét volt és a szteroidok.

A műtéteim között tüdőgyulladásaim voltak, és szednem kellett a sok antibiotikumot.

Ő ezt nem így látta, mert nem jött oda hozzám és nem beszélt velem, mert gyáva volt hozzá.

Később, mikor a Facebookra felmentem, a barátai, az Én ismerőseim is nekem estek, hogy Én hazudtam, mert dagadt, hájas Ogre vagyok.

Az egyik azt is beígérte, hogy a western csizmáját a fenekemhez érinti, és csak azért nem tette, mert a neten keresztül nehéz lenne.

A hazug barát, aki nekem „szerelmének” vallotta magát, azt írta nekem, hogy igaz, hogy hájas vagy és kövér, de Én így is szeretlek téged.

Igaz, hogy bárkit megkaphatnék, de nekem csak Te kellesz.

Ekkor fájdalom hasított belém, hogy, hogy mondhat, hogy udvarolhat valaki így.

Akkor ott nem értettem, hogy a többiek miért támadnak nekem, és hogy miért történik ez az egész velem.

Az eltelt évek alatt, láttak többször is a koncerteken, és azt is láthatták, hogy nem olyan vagyok, amilyennek a barátjuk állított be engem.

Milyen sokat árt egy hazugság, és mennyire képes megváltoztatni az emberek látásmódját, és az embert magát.

A hazugság miatt nem látják meg, mi az igazság.

Képesek elfelejteni ezáltal a hosszú évek alatt kapott szeretetet, segítséget és minden mást.

Akkor ott, elegem lett.

Gondoltam, még maradok és meglátom, hogy mi lesz, hogyan tovább.

Nem kellett sokáig várnom.

Új fejlemény érkezett, mire az előző hazugság lecsendesedett.

Akkor az, aki a „szerelmemnek” vallotta magát, azt adta be a barátainak, hogy férjnél vagyok, pedig ez sem volt igaz, mert már rég elváltam és egyedül voltam.

Majd jött egy újabb hazugság, ami arról szólt, hogy leszbikus vagyok, amit abból vont le, hogy egy nővel látott, aki nem volt más, mint a saját lányom, pedig én, egyáltalán nem vagyok leszbikus.

Hiába mondtam, hogy Én mindig is a férfiakhoz vonzódtam, de ez, sem neki, sem a társainak, mit sem számított.

Ezen elgondolkodtam, mert ha Én együtt látok két nőt vagy két férfit, nem gondolom azt, hogy Ők „mások”.

Mivel mindenki magából indul ki, így rájöttem, hogy valami nagyon hibázik, de nem velem, én nem leszek senkinek sem az „alibi” szerelme.

Milyen emberek azok, akik szégyellik bevallani családjuknak „másságukat” és megnősülnek, férjhez mennek, és ezáltal tönkreteszik a társukat, és annak életét.

Összehoznak egy pár gyereket, és ezzel magukhoz láncolják párjukat az „alibi” kedvéért, és nem foglalkoznak vele, hogy társuknak ez a halálos ítélete.

Közben a hazugságok miatt, megint jöttek a bántások, megalázások.

Akkor ott, már mindenből elegem lett, mert tényleg nem értettem az egészet, de maradtam még egy pár hónapig és figyeltem, mert a bántások kinyitották a szememet.

Bezártál egy hazugság buborékba, ahol nem volt más, csak légüres tér, és ezzel szép lassan tönkretettél és megöltél.

Hazudtál a társaidnak, hogy megtarts saját magadnak.

Azt mondtad, hogy bármi lennél értem és csak engem szeretsz, de a CD lemezed más nőnek ajánlottad, nem nekem, pedig a rajta lévő dalok nagy többsége az én ötleteim voltak, és nem a tied.

Hazudtál nekem többször is, és ezzel megölted az irántad érzett szerelmem.

Eleinte kedves voltál, de évek hosszú sora után rájöttem, hogy álarcot hordasz és nem olyan vagy, amilyennek mutatod magad.

Nyers, közönséges, füllentős és furmányos vagy.

Bár a nyersességgel még nincs is semmi baj, de a közönségesség számomra elfogadhatatlan, mert ezzel sok embert megbántasz és köztük engemet.

A dühkitöréseidről nem is beszélve, mert abból már sokat kaptam életemben, és abból már egyáltalán nem kérek, mert azt nem viselné el tovább a lelkem.

Amikor nem reagáltam a jelzéseidre, küldtél nekem ocsmány, közönséges képeket, amik nagyon rosszul estek nekem.

Hitegettél engem, hogy így szeretsz, meg úgy szeretsz, közben egy másik nővel töltötted a 2012-es Ó Esztendő utolsó napját (Szilvesztert), és a 2013-as nyári szüneted.

Pancsikáltál vele és a többiről nem is beszélek, utána meg azt mondtad, hogy csak szórakozás volt, egy futó kapcsolat.

Igen ám, de ez a futó kapcsolat évekig tartott, és ezt nem tagadhatod, mert sok fotót láttam róla és rólad, amit részben a társaid mutattak rólatok.

Ha Én szeretek valakit, akkor hűséges vagyok, és nem fér bele egyszer sem, egy futó kapcsolat.

 Az Én érzelmeim és a lelkem nem viselnék el azt, hogy szerelmes vagyok valakibe, és közben nem a szerelmemmel vagyok, mert azzal megtagadnám önmagam.

Őt felvállaltad nyíltan, nekem meg lopva írosgattál más néven, és hazugságokkal tömted a fejem, hogy Te vagy az Én hercegem, és bármi lennél értem.

Nem tiszteltél és a hazugságaiddal bemocskoltál engem.

 Életem jó pár évét is elvetted tőlem, mert vártam rád feleslegesen.

Utolsó időkben rájöttem, hogy nem friss levegőt engedsz rám, hanem mérges gázokat, amik szép lassan megfojtottak.

Mielőtt végleg eljöttem, tettem még egy próbálkozást, mert hihetetlen volt számomra a sok negatív tapasztalás.

Írtam az egyik társadnak, hogy műtéteim voltak és vannak, de nem hittetek nekem, pedig az életmentő műtéteim között is, nektek segítettem.

Nem magammal foglalkoztam, hanem azzal, hogy neked és a csapatodnak jó legyen, mert mindig raktam felfelé az ötleteimet, és a dalokat.

De Te és Ti, azt írtátok vissza nekem, hogy biztos terhesség megszakítás volt az életmentő műtétem.

Felvilágosítalak benneteket, hogy a legtöbb terhesség megszakítás nem életmentő műtét, csak egy rutin beavatkozás.

Viszont nekem, soha nem volt terhesség megszakításom, egy sem.

Kétszer voltam terhes egy férfitól, és mind a két terhességem kihordtam, mind a két magzatomat megszültem, rendesen.

Így lett két gyermekem, egy fiú és egy lány, akiket becsülettel felneveltem.

Ezután a „megjegyzés” után döbbentem rá, hogy semmit nem jelentek Neked és Nektek.

Nem hittetek egy olyan embernek, aki hosszú évekig volt mellettetek és segített Nektek.

Amajd tíz év alatti sok segítségem, mit sem jelentet, sem Neked, sem Nektek.

Elcsaltatok a honlapotokról a Facebookra, majd eltüntettétek a „Romantikus” topic-ot, amit ott csináltam, hogy ne legyen nyoma annak, hogy azokat a dalokat éneklitek, amiket Én oda felraktam.

Később a Facebook oldalon sem történt másképp, mert csak a dalokat és az ötleteimet használtátok.

Egyetlen egyszer sem kérdeztétek meg a majd tíz év alatt, hogy, hogy vagyok, mi újság velem, szükségem van-e esetleg valamiben segítségre.

Még egy koncert jegyet sem küldtetek, azt is mindig magamnak vettem meg, ha el akartam menni a koncertetekre, és ez a CD lemezeitekre is igaz, mert azt is magamnak vettem meg.

Arra sem voltatok képesek, hogy megköszönjétek a segítségem.

Nem tiszteltetek, nem értékeltetek, nem becsültetek meg, és nem ismertetek el engemet.

Szeretetre, segítségre, bántással feleltetek, és Én ekkor döbbentem rá, hogy majd tíz évig, érdemtelen embereknek segítettem.

Úgy döntöttem, hogy elég volt és ott hagytalak benneteket, mert semmibe sem néztetek.

Azt állítottátok, hogy szerettek, közben meg állandóan hol az egyik, hol a másik bántott meg vagy sértegetett.

2013 Novemberében összetörve, megalázva, megtaposva, porig sújtva, a szívem darabokban, de eljöttem Tőled, Tőletek, végleg.

Amikor eljöttem, még utána is kaptam a bántó szavakat, és nem csak én, hanem az is, akivel ott maradtam a Facebookon.

Miattam őt is bántottátok, pedig nem érdemelte meg, mert nem tehetett semmiről sem, hisz Ő is évek óta ismert, és ez nem volt titok, senki előtt sem.

Azt sem vettétek figyelembe, hogy az édesanyja nagyon beteg, és tisztában van vele, hogy támadjátok a fiát rendesen.

Amikor „Luz” Mama elment a Mennybe, akkor is tovább folytattátok a bántásokat.

Nem tiszteltétek a gyászát, bánatát, a lelki fájdalmát.

Őt is megpróbáltátok tönkre tenni, mint ahogy engem.

Milyen emberek vagytok Ti, hogy azt hiszitek, mindent megtehettek?

Milyen ember tiporja sárba a másik ember gyászát, bánatát?

Milyen ember nem veszi figyelembe a másik ember betegségét, kínját, baját?

Milyen ember az, aki barátnak vallja magát, és közben a kisujját sem mozdítja a másikért?

Milyen ember, milyen barát az, aki távolról nézi „barátja” szenvedését, bántását?

Milyen ember az, milyen barát az, akinek csak addig barát a „barát”, amíg hasznot húz belőle és kihasználja, aztán szépen tovább lép?

Milyen ember, milyen barát az, aki használja a „barátja” ötleteit, és a nyilvánosság előtt, magáénak vallja azt?

Milyen ember, milyen barát az, aki a „barátját” nem vállalja fel a nyilvánosság előtt?

Milyen ember, milyen barát az, akinek majd tíz együtt töltött év nem számít semmit sem, és utána kutyát, macskát kiabál a másikra, és nem hogy nem segít, csak árt a másiknak?

Nem kérek olyan emberből, emberekből, akik semmibe sem veszik az őszinteségem, a segítségem, az érzéseim, a becsületem és az életem.

Megérintettem a lelketek, megnyitottam a szívetek, de a gonoszság ott van Bennetek, és Én ezt nem szeretem.

Sajnos, ezt későn vettem észre, mert elvakított az irántatok érzett szeretetem.

Még mindig százmilliószor jobb volt és tisztább, az Ő szeretete, akit miattam bántottatok és támadtatok.

Mert Ő, csak az igazsággal nem volt tisztában, hogy én milyen vagyok, mert nem találkoztam vele személyesen soha sem.

Míg Te és Ti, a koncerteken közelről láttatok engem, és azt is láttátok, hogy milyen vagyok, de Ő nem.

Nem bántam meg, hogy 2013 Novemberében akkor Őt választottam, és utólag is Őt választanám, mert neki a lelke tiszta és őszinte, míg a tiétek nem.

Egyedül Ő vállalt fel az emberek előtt, míg Te és Ti, hosszú évek után sem.

Az Ő családja elismerte a segítségem és a szeretetem, viszont Te és Ti, soha sem.

Végig sem gondoltátok, hogy mit álltam ki miattatok és a bántásaitok miatt.

Hány napot, hetet, hónapot kínlódtam végig, mert kísértettek a bántó szavaitok.

Még a mai napig is felriadok, majd kiugrik a szívem, amikor a bántásaitokkal álmodok.

Egy biztos, összeillőek vagytok.

Egyikőtök sem olyan, mint amilyen.

 Nem olyanok vagytok, amilyennek mutattátok magatok.

Mindannyian álarcot hordotok.

Összetörtétek a szívem, mély sebeket ejtettetek a lelkemen, és az emberi mivoltomban is megsértettetek.

Még azt sem tiszteltétek, hogy nő vagyok és beteg.

Nektek az, hogy életmentő műtéteim voltak, és az életemért küzdöttem, meg sem érintette a szívetek.

Már rájöttem, hogy miért.

Mert Nektek, sem szívetek, sem lelkiismeretetek, és nincs együttérzés a lelketekben sem.

Nektek csak a pénz az Istenetek, ezért mondtam azt, hogy ég veletek.

Később rájöttök majd, hogy pénzen nem lehet őszinte szeretetet venni, sem igaz szerelmet.

Arra is rájöttök majd, hogy a hírnév múlandó és Ti is emberek vagytok, mint mindenki más.

Arra is rá fogtok jönni, hogy milyen az, ha nem kaptok őszinte szeretetet és tiszteletet, csak a pénzeteket nézik és semmi egyebet.

Arra is rá fogtok jönni, hogy a Teremtő* előtt minden ember egyforma, mindegy, hogy gazdag vagy szegény, mert a Teremtő* egy mércével mér.

Sőt, van még valami, amire rá fogtok jönni és az fog a legjobban fájni, de azt már nem a földi létben tapasztaljátok meg, hanem akkor, amikor vége az életeteknek.

Szeretlek Téged, Titeket, mint embereket, de egy életre elég volt Belőletek, és már nem vagyok szerelmes sem beléd, sem a társaid közül egyikbe sem.

Már nem hallgatom a dalaitokat sem, mert annyira összetörtétek a szívem és megsebeztétek a lelkem, hogy dalaitok által csak felszakadna a gyógyulóban lévő seb.

Rájöttem, hogy oly sok időt szántam Rád és Rátok az életemből, hogy elfelejtettem élni a sajátom.

Minden eltelt időt, amit érdemtelenül Rád, Rátok fordítottam, magamra kellett volna, így jobban jártam volna.

Nem ért volna ennyi bántás, hazugság, oldalba rúgás, megalázás és megcsalás, mint amit Melletted, Mellettetek kaptam, pedig előtte is sok rossz dolgot éltem át.

Nem leszek olyan férfié, aki nem tisztel, nem becsül, nem fogad el olyannak amilyen vagyok, és nem értékeli azt, hogy milyen is vagyok igazán.

Nem leszek olyan férfié, aki csak a külsőséggel foglalkozik és magával, és neki a belső értékek nem számítanak.

Nem leszek olyan férfié, aki nem őszinte, nem becsületes, aki alakoskodik, kihasználja embertársait, nem úriember a női nemmel.

Otthagytalak Téged 2013 Novemberében végleg, mert önző, erőszakos, durva, hazug, hamis, hűtlen, alibi szerelemből nem kérek, mert már volt benne részem.

♥ Nagy J. Gabriella ♥                       Debrecen, 2015. December 01.