Írások » Versek » »

Miért Te?

Miért van bennem, veled kapcsolatosan a sok megválaszolatlan kérdés?

Miért álmodom még mindig veled?

Rá kellett döbbenjek, hogy rémálmaimban, amikor rólad álmodom, még mindig féltelek és aggódom érted.

Ez olyan, mint a tetoválás az emberen, lassan elfelejti, hogy rajta van, de időnként, amikor úgy látja magát a tükörben, vagy valaki más látja és megdicséri, akkor jön rá, hogy végérvényesen a bőrébe és a testébe égett.

Apának a két karján volt egy-egy tetoválás.

Az egyik karján a tetoválás egy szép és bájos női fejet ábrázolt, míg a másik karján egy szívben, egy női név volt.

Gyerekként is mindig nézegettem és simogattam a karján lévő női fejet, és a szívben lévő oly kedves női nevet.

Majd egyszer megkérdeztem tőle, hogy miért rakatta a karjaira a női arcot, a szívet és a benne lévő nevet?

A válasza ez volt: „Ha esetleg a bántások, viták miatt bezárom a szemem, a fülem, a szívem a szerelmem előtt, a karjaimra nézve eszembe jut, hogy ő az igaz szerelmem, ki ott van mélyen a szívemben, és onnan kitörölhetetlen.”

Amikor a fiam karján lévő tetoválásra nézek, amit én terveztem, mindig eszembe jut apa és az, amit a karján lévő tetoválás kapcsán mondott nekem.

Fülemben cseng kedves hangja és bölcs mondata és az, ahogy a szerelemről beszélt, és ami a szemeiben volt, miközben magyarázott nekem.

Nem tudom, mit kezdjek a rémálmaimmal és veled?

Lehet, hogy az én tetoválásom nem a bőrömön van, hanem mélyen a lelkemben?

Lehet, hogy oly mélyen beívódtál a lelkembe, hogy ezért nem tudlak elfelejteni téged sohasem?

Lehet, hogy a dühöm és bántásaid ellenére is, még mindig szeretlek téged?

Olyan vagy, mint az apa karján lévő tetoválások voltak, csak Te a lelkem mélyére lettél beleégetve, hogy soha ne felejthesselek el, és hogy tudjam, létezel.

De azt is tudnod kell, hogy már tőled, nagyon félek.

Nem tudom eldönteni, melyik az erősebb, a szerelmem vagy a félelmem, mert Te egyáltalán nem segítesz benne, hogy melyik legyen.

Vergődöm a két érzés között, közben a rémálmaimban ott vagy velem, és én bizonytalan vagyok, hogy hogyan tovább, és mi is legyen.

Éjszaka a rémálmaim között felébredem, miközben a szívem ott dübörög a melleim között.

 Elrévedem, miközben a sápadt Holdat figyelem a csillagok között.

Az éjszakai égen köröznek a baglyok és a denevérek, miközben átsuhan egy hullócsillag az égbolton, és eltűnik a messzeségben.

Felmerül bennem a kérdés a hullócsillagot látva, merjek-e kívánni vagy hagyjam a feledésbe?

A kérdések és a válaszok jönnek és mennek, de én még mindig nem tudom, hogy mit csináljak veled, mert nem könnyíted meg a helyzetem.

Gyerekkoromban a sok bántás és megalázás mellett, amikor apa tetoválásait nézegettem, mindig az jutott az eszembe, hogy egyszer mellettem is lesz egy olyan férfi, aki védelmez és az életénél is jobban szeret, mint ahogy édesapám is tette azzal a nővel, akit a karjain viselt és mélyen a szívében.

Nekem nem a karjaimon van a tetoválás, hanem a lelkemben, ott is a legmélyebb szegletében.

Lehet, hogy azt kellene tennem, amit édesapám tett, amikor mérges volt és dühös arra a nőre, a kedvesére, akit teljes szívéből szeretett?

Elfeledni bántást, hazugságot és minden sérelmet, hisz az igaz szerelem és a párkapcsolat nem egy sétagalopp, hanem a legnehezebb erőpróba az életben.

Rá kellene néznem a lelkemben lévő tetoválásra és azt mondanom, hogy a bűnei, bántásai ellenére is, az életemnél is jobban szeretem?

…

Kimondom hát őszintén és egyenesen.

Bár fáj, amit tettél velem, de már teljes szívemből megbocsátottam neked.

Nem tudom, hogy kimerjem-e mondani, mert a félelmem, az eszem és a szívem sugallatai között dilemmázom erősen.

Merjem-e mondani, hogy az ellenem elkövetett bűneid, hibáid ellenére is szeretlek, nem tudok élni nélküled?

Apa nekem egyszer azt mondta, hogyha egy férfi rátalál az igaz szerelmére, akkor azt a nőt minden rossztól óvja, a széltől is félti, és ha bántani akarják, akkor védelmezi.

Ott van mellette, ha szomorú, ha fáj a lelke, olyankor karjaiba veszi, lágyan átöleli.

Együtt van vele búban és bajban, minden boldog pillanatban.

Ha segítségre van szüksége, akkor is ott van, ha nincs mit ennie, akkor ad neki, ha fázik, akkor betakarja és felmelegíti.

Mert egy szerelmes férfi, ki érzi, hogy rátalált az Igaz Szerelem, mindent megtesz a szerelméért, hogy el ne veszítse, és hogy minden pillanatban mellette, vele lehessen.

Hol voltál, amikor a sok bántás miatt, majdnem megvakultam?

 Hol voltál, amikor a hideg házban feküdtem, betegen és a lányom is ott volt mellettem, mert ő is lázban égett?

Hol voltál, amikor nem volt mit ennem, és még a gyógyszerre sem volt pénzem?

A lányom volt mellettem, ő fogta a kezem, ő biztatott, hogy minden rendben lesz.

Együtt fázott és éhezett velem, ő volt az, aki a lelket tartotta bennem, pedig ő is tudta, hogy a gazdasági válság éveiben, majdnem mindenünket elvesztettem.

Amikor kétségbe voltam esve a betegségeim miatt, ő vígasztalt engem és én, őt.

Amikor bántottak és megaláztak, ő öntött belém lelket.

Te hol voltál ezekben a pillanatokban, percekben, véget nem érő szenvedésben?

Messziről figyelted, hogy bántanak, és a saját életedet féltetted.

Ha Te lennél az igazi, nem hagytad volna, hogy bántsanak, hogy éhezzek és fázzak, és hogy olyan körülmények között feküdjek betegen.

Ha Te lennél az igazi, egy pillanatig sem tudtad volna elnézni, hogy szenvedek.

Azokban az időkben, és még néha most is elgondolkodom, hogy tényleg Te lennél az Igaz Szerelmem, vagy csak illúziókat hajszolok, vagy kósza ábrándok játszanak velem?

Nekem nem a karjaimon van a tetoválás, hanem a lelkemben, ott is a legmélyebb szegletében, de már nem vagyok biztos benne, hogy a Te neved van ott a szívem legmélyebb rejtekében.

Próbálom elolvasni a nevet, és megfejteni, hogy kié.

Mert az emberek lelkében ott van egy tetoválás, ami az Igaz Szerelmüké, a lelki társuké.

…

Igazad volt apa.

Mindenkinek kell egy tetoválás, hogy emlékeztesse arra az emberre, aki az Igaz Szerelme.

Mindenkinek kell egy tetoválás, hogy emlékeztesse arra a fontos dologra, hogy életéből ne hagyja elmenni az Igaz Szerelmet.

Mindenkinek kell egy tetoválás, hogy emlékeztesse arra, hogy ha csak egy pillanatig, pár óráig, vagy esetleg hosszabb ideig tartott a találkozás az igaz szerelemmel, mert felismerte, ne hagyja tovább menni, ne hagyja tova szállni, mert nem biztos, hogy újból találkozik vele.

Tegyen félre minden bántást és rossz dolgot, ha esetleg történt vele, mert az Igaz Szerelem a legnagyobb ajándék az életben, mert ő a lelkünk másik fele.

…

Én is felteszek egy kérdést magamban százszor, százezerszer:

Mit csináljak veled?

Dübörögnek a fejemben a gondolatok, a fejemben és a szívemben is ott vannak a kérdések.

Mit csináljak, hogy ne féljek tőled többé, sohasem?

Biztos, hogy Te vagy az Igaz Szerelmem, és ha igen, merjek-e adni még egy esélyt neked?

Erre csak a lelkem mélyén lévő tetoválás tudja a választ és a Teremtő* odafenn.

♥ Nagy J. Gabriella ♥               Debrecen, 2016. November 28.