Írások » Versek » »

Két férfit szeretek szenvedélyesen, a tengernyi bántás, megalázás és fájdalom után, soha meg nem szűnő szeretettel és odaadással.

Az első a Teremtő*, ki nekem férfi képében jelenik meg, ki megteremtette az emberiséget, az Univerzumot és a Világegyetemet, ki a lelkem és a testem teremtette meg, és életem minden pillanatában ott van velem.

Ő, mindentudó és mindenre képes, de ugyanakkor erős, ha kell gyengéd és megbocsátó velem és teremtményeivel.

Ő az, ki lépteimet irányítja, mutatja a helyes utat, és ha eltévedek vagy bántani akarnak, akkor védelmez.

Ő az, ki megbüntet, ha rosszat teszek.

Ő az, ki megjutalmaz, ha úgy látja jónak és helyesnek.

Ő az, ki tanít, és ha kell, megbüntet, hogy a leckéket a legjobban tanuljam meg.

Ő az, ki oltalmaz és boldoggá tesz, és a lelkem legapróbb fénylő szikráját is neki köszönhetem.

Ő az, ki mindenkinek csak a legjobbat akarja.

Ő az, ki előtt minden lélek egyforma.

A második férfi a fiam, ki a méhemben növekedett, és onnan született.

Láttam növekedését, fejlődését nap, mint nap.

Láttam betegségeit, boldogságát és fájdalmát a hosszú évek alatt.

A fiamtól kaptam szeretetet, boldogságot, fájdalmat, csalódást, keserű és boldog könnyeket.

Okozott már nekem váratlan, csodaszerű pillanatokat, és kellemetlen perceket.

Büszke voltam és felnéztem rá, mikor olyan kutatást végzett, mint még soha senki sem.

Összetörte a szívem, mikor a betegségek, műtétek közepette otthagyott a semmire.

Ő az a férfi, akiért tűzbe mennék, ha kellene, mert a vére az én vérem, a teste az én testem egy része.

Ő az a férfi, akit én hívtam az életembe, mert kihordtam, megszültem, neveltem és felelősséggel tartozom érte.

Ő az a férfi az életemben, aki, még ha fájdalmat és csalódást okoz is, nem feledem szeretni egy pillanatig sem.

A harmadik férfi még nem áll előttem teljes valójában, mert nem érkezett meg.

 Nem áll előttem és nem mondja azt, hogy Te vagy a Nő az életemben, Te vagy a lelki társam és a szerelmem.

Nem áll előttem és nem mondja azt, hogy veled szeretném tölteni a nappalokat és az éjszakákat, a boldog és bús pillanatokat, órákat.

Nem áll előttem és nem mondja azt, hogy veled szeretném leélni a hátralévő életem, mert tudom és tisztában vagyok vele, hogy nélküled nem Élet az Élet.

Nem áll előttem, nem néz a szemembe és nem fogja a kezem, nem mondja azt, hogy egy pillanatig sem tudok, és nem is akarok élni nélküled.

Így a férfiakba vetett hitem elszállt a semmibe, mint illékony virágillat a vad őszi szélbe.

Talán, még ott van egy halvány reménysugár a szívemben.

♥ Nagy J. Gabriella ♥                  Debrecen, 2017. Június 25.