Személyes dolgok » Zenehallgatás » »

Imádom a zenét, és ez nálam olyan, mint másnak a dohányzás vagy a drog. Nem tudok zene nélkül élni, mert minden pillanatban muzsikál a lelkemben egy dallam. Ezért írok ismételten a zenéről az olvasóknak.

Nem tudom, hogy ismerik-e az olvasók Domenico Cimarosát, de nekem nagyon nagy kedvencem, főleg az oboa darabjai. Hihetetlenül érzelmes zenéket komponált erre a hangszerre. Tudták, hogy az oboa a legnehezebb fafúvós hangszer? Pedig így van. Az oboát egy nagyon vékony nádon keresztül kell megfújni. Nem mindegy hogy hogyan tartja a szájában a nádat a zenész, és hogy hogyan fújja meg. Ezalatt azt értem, hogy speciális szájtartás kell hozzá, és egy különleges légzéstechnika (has prés), hogy meg tudjuk szólaltatni a hangszert, és ha azt akarjuk, hogy csodálatos hangok jöjjenek ki belőle. Mert ha nem megfelelően fújják, akkor duda hangja lesz és nem varázslatos muzsika. (Persze az sem mindegy, hogy a nád minősége milyen.) Van még valami nagyon fontos. Mégpedig az, hogy a fent említett légzéstechnikán kívül, van egy másik nagyon-nagyon különleges légzéstechnika a fúvós hangszereknél, amit nagyon kevesen tudnak alkalmazni a világon. Ennek a légzéstechnikának a neve: „Körlégzés”. Akik ezt tudják használni, azoknál nem látszik, hogy levegőt vesznek hangszerjáték közben. Vagyis ez azt jelenti, hogy szinte olyan, mintha egyszerre fújnák ki a levegőt a hangszeren és közben be is szívják a frisslevegőt. Röviden ez azt jelenti, hogy nincs semmilyen megszakítás a darab eljátszása közben légvétel miatt. Azért, hogy el tudják képzelni, írok egy hasonlatot. Nem tudom, hogy figyelték-e a halakat víz alatt úszni. Mint például a pontyot. Egyfolytában ki-be mozog a kopoltyúja és közben a száját egyfolytában mozgatja, de van, amikor ki is fújja azt, ami a szájában van. Vagy esetleg egyszerűbben, olyan mintha egyfolytában az orrunkon vennénk a levegőt, és közben a szánkon fújnánk ki. Tudták, hogy a fából készült hangszereknek sokkal lágyabb, kifinomultabb, érzelmesebb a hangzása? Miért? Mert a fa (növény) szintén élő szervezet, mint az emberi test. Ugyanúgy sejtekből (persze növényi sejtekből stb.) épül fel. Éppen ezért, vagyis a fa szerkezete miatt, másképpen rezonálnak a hangok a hangszerben. Szinte élnek. Ezért is írtam az előző zenehallgatásban, hogy sír a hegedű. A fa hangszereknél a hangok együtt rezonálnak az emberi lélekkel.

Térjünk vissza Domenico Cimarosára. Több oboa darabja és egy operája nagy kedvencem. Azt a címet írom le, amit a YouTube-on meglehet találni. Domenico Cimarosa – Oboe concerto C major / Introduzione: Larghetto, Allegro, Siciliana, Allegro giusto. Ez a mű hihetetlen érzéseket szokott belőlem kiváltani, azt is mondhatnám, hogy beleremeg a lelkem annyira gyönyörű. A darabban van szomorú, romantikus, játékos, és vidám rész is ugyanúgy, mint az életben. A zeneszerző fantasztikusan visszaadta ezt, mély, semmihez sem hasonlítható érzelmekkel. Egy másik kedvenc a Concerto for Oboe and Orchestra in C minor és még sorolhatnám a sort, de ezt most hagyjuk. Kedvenc operám a zeneszerzőtől, melyet 1792-ben komponált az „Il Matrimorio Segreto”, mely hihetetlenül szép és nagyon különleges. Ez egy olyan opera, amit olyanok is meghallgathatnak, akik nem tartoznak az operakedvelők táborába.

Van két zeneszerző, akik megint csak nagy kedvenceim. Az egyik szintén csodálatos oboa darabokat komponál, míg a másik ámulatba ejtő hegedűdarabokat, de róluk legközelebb.

♥ Nagy J. Gabriella ♥                                                            Debrecen, 2016. Április 07.  

Minden jog a grafikusé!