Írások » Napi történések »

Az utóbbi időben eldöntöttem, hogy egy darabig nem írok fel a honlapomra, hanem a regény, vers és meseírással foglalkozom. Sajnos az élet úgy hozta, hogy meg kellett változtatnom a döntésemet és kénytelen vagyok ismételten eltérni attól, amit elhatároztam. Tehát, megint írok a honlapra. Mi volt a kiváltó ok, hogy meg kellett változtatnom a döntésem? Szépen sorban leírom, mivel nem csak egy olyan dolog történt, ami miatt változott az elhatározásom.

Ezt a kis videót évekkel ezelőtt kaptam egy nagyon kedves ismerősömtől. Sokat beszélgettünk az élet dolgairól és elmeséltük egymásnak saját életünk nehézségeit, fájdalmait, sebeit. Másnap küldte el nekem ezt a videót, amit szeretettel ajánlok minden olvasómnak.

Gyerekkorom óta, minden jelesebb ünnep előtt képeslapokat és üdvözlőkártyákat szoktam feladni. A mostani ünnepek előtt sem volt ez másképp, mivel sok karácsonyi és új évi képeslapot küldtem el a régi iskolatársaknak, barátoknak, ismerősöknek. Miközben a képeslapokat válogattam, el kellett ismerni magamnak, hogy vannak dolgok, amiben régimódi vagyok

...

Édesapám még akkoriban mesélte, hogy a reneszánsz és a romantika idején a hölgyek, hogy még személyesebbé tegyék a leveleiket, üdvözlőkártyáikat (mert már akkor is létezett, de sok kézzel festett volt), az általuk használt parfümmel is befújták, hogy azt az érzést váltsák ki az olvasóból, mintha ott állna mellettük a levél vagy üdvözlőkártya küldője.

Nem tudom, hogy az olvasók tudják-e, hogy egy kezdő művésznek (kortól és nemtől függetlenül) mi mindenen kell átmennie azért, hogy kiállítsák a képeit, szobrait, megjelentessék a regényeit, verseit, koncertre hívják és CD-t csináljanak vele. Nagyon ritka az, ha valakinek nyílegyenes útja van a sikerhez. Viszont a nagytöbbség évekig kilincsel, talpal egyik helyről a másikra, levelezik, emailt ír és közben rengeteg elutasítással, negatív hozzáállással találkozik, mire megtudja/be tudja mutatni a művészetét és azt el is ismerik. Ez nagyon nehéz és rögös út a legtöbb művész számára, aki egyedül próbál elérni valamit.

Vallom, hogy egy nő soha ne beszéljen csúnyán, hanem legyen kedves és gyengéd, mert nem szép, ha csúnya szavakat használ. Én is ehhez tartom magam, mert nekem édesapám is ezt tanította.  Mindig azt mondta, hogy egyáltalán nem szép, ha közönséges szavak hagyják el egy nő száját. Maximálisan igaza volt benne.

Tartozom egy vallomással.

A múlt héten 2016. November 14-én kölcsön adtam a kocsimat egy pár napra. Miért ne tettem volna, ha ezzel segítek másnak. Igen ám, de még az nap rá kellett döbbennem egy pár dologra.

...

Belegondoltak már abba, hogy a Földön, hány nő és édesanya cipeli haza nap, nap után az aktuális élelmiszereket, tisztálkodási szereket, tisztítószereket, vagy éppen azt, ami az élethez szükséges? Cipelik a nehéz szatyrokat, hogy ellássák szeretteiket, gyermekeiket, férjüket, szerelmüket, szüleiket, vagy éppen azokat, akikkel együtt élnek.

Az olvasó azt is mondhatná, hogy miért írok én pont most a lelkiismeretről Mindenszentek előtt egy pár nappal. Az is lehet, hogy bizonyos emberek ódivatúnak tartják a lelkiismeretről beszélni. De esetleg azt is mondhatnák, hogy ugyan már, lelkiismeret! Már rég kiment a divatból, pedig szerintem nem. Sőt! Mindenszentek előtt nagyon is aktuális.

Édesapa csak egy van, mint ahogy édesanya is, és ez nagyon igaz. Főleg, ha egy kedves, aggódó, szeretetre méltó emberről beszélünk, akinek fontos, hogy hogyan nő fel a gyermeke. Figyeli minden lépését születésétől kezdve egy életen át, amíg a halál el nem ragadja a családi körből. Segíti, támogatja gyermekét tanácsokkal és szeretetével, és ha kell szigorral, hogy a helyes úton maradjon és becsületes, jóravaló emberré váljon. Számomra ilyen az igazi édesapa és édesanya.

Évekig ismertem valakit az interneten keresztül, aki nagyon kedves volt a szívemnek. Neki volt egy csodálatos édesanyja, akit szintén nem ismertem személyesen, de a róla készült fotók, és amit hallottam, olvastam róla, nagyon közel hozta a szívemhez. Egy nagyon különleges ember és édesanya volt, akit én is elfogadtam volna anyukámnak, mert hatalmas szeretet volt a szívében a gyermekei, családja és az emberek iránt.

Az olvasó most feltehetné a kérdést, hogy miért éppen a megértésről, a türelemről, és az elég voltról írok. Az igazság az, hogy vannak dolgok, amiket az ember képes viszonylag sokáig tolerálni, de egy idő után elszakad a cérna.

Mint már írtam magamról, és ahogy mások is mondják rólam, nagyon türelmes ember vagyok. Sokkal türelmesebb, mint a környezetem, vagy mint az átlag, de néha nekem is eléri azt a szintet, amikor betelik a pohár. Én például most jutottam el bizonyos dolgokban arra a pontra, hogy teljesen betelt a pohár nálam és még ki is csordult. De ne szaladjak annyira előre a történettel.